Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
92 Gáspár Csaba László létezik. A világ megalkotása, teremtése: Isten önmanifesztációja, önkinvilatkozta- tása; egy további ... meghatározás során abban a magasabb rendű formában jelenik meg előttünk ez a manifesztáció, hogy az, amit Isten teremt, az ő maga; hogy nem keveredik hozzá egy másik meghatározottsága; hogy Isten önmagának manifesztációja; hogy Isten önmagáért létezik — a Más, amely a másság üres látszatát mutatja, de igazában közvetlenül megbékélt, az Isten fia, vagyis ember, az isteni képmás alapján. Csak így teszünk szert arra a tudatra, szubjektív módon tudó szellemre, amelynek Isten a tárgya.”19 20 Ámde mitől lesz az immanens isteneszme egyszersmind reális? Még ha sikerül is elgondolni az isteni önlétet úgy, mint önlét és máslét egységét, úgy tűnik, az efféle gondolkodáson belüli műveletek révén még nem jutottunk el Isten realitásához. Nos, az nyilvánvaló, hogy Isten realitása nem afféle tárgyi valóság, inkább a jog, a moralitás vagy a szabadság realitásához hasonló. Senki nem vitatja a jogot, a moralitást és szabadságot, jóllehet realitásuk módja tisztán a gyakorlati ész és a filozófia megfelelő gondolati konstrukcióiból áll. Ezek a gondolatok azután intézményekben öltenek testet. A jog primér realitása nem a törvények szövegében van, hanem az emberek fejében. Senki nem képes a jogot vagy a szabadságot látni, ezek gondolati konstrukciók, transzcendentális fogalmak bizonyos filozófiai előföltevések alapján. Mindazonáltal realitást tulajdonítunk nekik.1111 A feladat tehát az, hogy megfelelően rögzítsük az isteneszmét a maga nem tárgy-érzéki realitásmódjában. A filozófiai teológia értelmében konstituált realitás magától értődőén gondolatimmanens realitás: csak gondolatimmanens realitás — és ehhez van kapcsolva a realitás! Isten csak azáltal reális, hogy gondoltatik. Hogyan is lehetne másképpen? Hol kellene «Isten»-nek valóságosnak lenni, ha isteneszmeként komolyan vétetik, mint abban, hogy a vallási tudat megjeleníti, avagy a megalapozás értelmében olyan gondolatként gondolja, amelynek realitása a megfelelő gondolati kifejtésben rejlik ? Ha Isten a teológiai értelmezésben is szellem, akkor sehol máshol nem lehet valóságosabb, mint a gondolkodásban, hiszen a gondolkodás a legszellemibb fe- nomén-esemény. Hegelnek tehát igaza van abban, hogy Isten mint szellem realitása a gondolkodásban keresendő. S mivel Kanttal ellentétben úgy véli, a gondolkodásban valóság van (vagyis nem az empíriában van a valóság, amiként Kant hallgatólagosan, némi dogmatizmussal feltételezi), ezért ha a gondolkodás lényege szerint, törvényeinek megfelelően gondolom el Istent, akkor Isten valódi realitásával van dolgom. 19 Uo. 54. 20 WAGNER, F., Der Begriff der Religionsphilosopbic, 215. skk.
