Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála

Gáspár Csaba László 87 pen a hit állítása szerint Isten valósága más, mint az érzékileg adott tárgyaké, ró­la tehát nem is nyerhető érzéki tapasztalat), ezért a hit szubjektív istenelképzelé­se semmiféle előnnyel nem rendelkezik az elgondoltnak gondolt isteneszmével szemben. Éppen ellenkezőleg: az isteneszme konstitúciójára vonatkozó kanti racionális eljárás (a gyakorlati ész keretén belül) azzal az előnnyel jár, hogy úgy fejti ki az is­teneszmét mint ami szükségképpen elgondolandó s ugyanakkor ésszerűen ellenőrizhető. Az isteneszmének a vallási tudatban rögzített istentudatra való vallásfilozófiái és teológiai redukcióval Kant egy olyan vallásfilozófia alapjait állítja fel, amely a ko­rábbi filozófiai teológia tárgyi beállítottságától eltérően a vallás szubjektumának te­kintett vallási tudat aktusaira összpontosít. — De vajon az ontoteológia megismeré­si igényének kanti kritikája elvileg kizárja-e egy olyan új filozófiai teológia lehető­ségét, amely számításba veszi ezt a kritikát?13 III. Kant részben olyasmit fejez ki, ami magától értődő: hogy Isten nem az érzéki tapasztalat tárgya. Kritikája azonban bizonyos dogmatizmustól sem mentes, amennyiben az isteneszmét egy olyan tárgyi-empirikus megismerésmódhoz mé­ri, amellyel az per definitionem nem mérhető. Ennek a dogmatizmusnak az ered­ményeként záródik be az isteneszme a hitbe. Hegel így festi le a helyzetet: „A vallás felépíti az individuum szívében a maga templomait és oltárait, sóha­jok és imádságok keresik az Istent, akit szemlélni nem adatik meg nekünk, mint­hogy jelen van az értelem veszélye; az értelem ugyanis dologként ismerné meg, faanyagot látna a ligetben.”14 Ez az állapot az ember lelki-szellemi integritása szempontjából azonban tart­hatatlan. A hit Isten és az ember kapcsolódási pontja, de nem lehet végső mene­déke az isten-gondolatnak. Az eleven emberi egzisztencia számára Isten nem le­het kizárólag a hitnek az Istene, hanem gondolkodni is kell Istenről. A hit Isten elsőleges észlelési módja, ám tartalmát a gondolkodás fogalmazza meg úgy, hogy a hit a befogadásban észlelvén, azonmód a gondolkodás közegébe bocsátja Is­tent. Ez roppant kockázattal jár, de a gondolkodás megpróbáló-viharai nélkül a hit melegházi babonává butul, formális ünnepi lelkiséggé avul, s előbb-utóbb tel­jesen elhal. Amennyiben az ember gondolkodó, racionális lény', gondolnia is kell 13 Ne felejtsük el, Kant az isteneszmének sem elgondolhatóságát, sem gondolati szükségszerűségét nem rombolta le, hanem csupán az érzékileg adott tárgyakkal azonos megismerhetőségét zárta ki. 14 HEGEL, G. W. F / SCHELLING, F. W. J., Hit és tudás. Tanulmányok a Kritisches Journal der Philosophie-W, (ford. Nyizsnyánszky Ferenc) [»Horror metaphysicae«], Osiris Kiadó / Gond­Cura Alapítvány, Bp. 2001, 249.

Next

/
Thumbnails
Contents