Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
81 Gáspár Csaba László Gondolkodás - Hála •k ~k k G. M. és S. I. emlékére; és tisztelettel F. B.-nak, aki mindig a legtöbbet adta: örült — nekem. I. Az újkorban a metafizika ismeretértékének megrendülése megtörte a természetes teológia hagyományának folytonosságát. A tiszta ész kritikája lényegesen korlátozta a korábbi onto-teológia elméleti megismerésre támasztott igényét. Az isteneszme megalapozása lehetséges ugyan, állítja Kant, de nem a korábbi természetes teológia értelmében vett metafizikai entitásként, hanem egyedül az ész szubjektív szükségszerűségeként, a „puszta ész határain belül”.1 A kritika eredménye így összegezhető: «Isten» pusztán gondolatban létezik, amit a königsbergi filozófus idős korában kifejezetten meg is fogalmaz: „Isten nem valamiféle rajtam kívül fennálló dolog, hanem az én saját gondolatom. Értelmetlen azt kérdezni, hogy létesjk-e valamilyen isten.”2 Kant szerint tehát a teoretikus-spekulatív ész szükségszerű implikátumaként kifejtett istengondolat nem létezik objektív módon, a szubjektív, bár szükségképpeni elgondolhatóságát meghaladóan. így az ennek nyomán kibontakozó vallásfilozófia az istengondolat objektív megismerhetőségének korlátozásából arra a következte1 A kanti erkölcsfilozófia alapfogalmai — Isten, szabadság, lélek, halhatatlanság — nem a transzcendens valóság megismerését szolgálják, s nem is szabad magánvalóként létező tárgyakat rendelni hozzájuk. A gyakorlati ész posstfulátumai, amelyek azért szükségesek, hogy megértsük az ember erkölcsi tudatát, ami tény; vagyis egy tény megértéséhez szükségesek. Az etikoteológia centrális kérdéseit az etikai elméletre kell relativizálni, azaz attól függetlenül semmilyen jelentésük nincs, realista módon nem értelmezhetők. Az istenidea realitása nem tárgyi, hanem kimerül abban a szerepben, amelyet erkölcsi önértelmezésünkben játszik. Vö. Rod, W., bevezetés a kritikai filozófiába. Kant filozófiájának főbb problémái, (ford. Nyizsnyánszkv Ferenc) [»Csokonai Filozófia Könyvek«] Csokonai Kiadó, Debrecen 1998, 151köv. 2 Opus postumum, I. Convolut; XXI, 153. o. Idézi Rod, bevezetés a kritikaifilozófiába. Kant filozófiájának főbb problémái, 153. — Ezért az „Istenről szóló idea” [die Idee von Gott] nem igazán jó kifejezés, helyesebb lenne „istenideát” [die Idee Gott] mondani, jegyzi meg Röd (Bevezetés a kritikaifilozófiába. Kant filozófiájának főbb problémái, 152-3).
