Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 67 gi tényét illetően azonban a kánonjog a világi jogra utal. Az számít tehát egy adott országban örökbefogadottnak, akit a világi törvények annak ismernek el. Mindezekből persze egy sor anyakönyvezési kérdés is következik, amelyek taglalását többek között a Magyar Püspöki Kar által kiadott Országos Anyakönyvezési Szabályzatban találjuk meg. Arról kaphatunk itt felvilágosítást, hogy hogyan kell az örökbefogadott gyermekeket egyházilag anyakönyvezni. A családjog egy további vonatkozását a szülők és a gyermekek közti jogviszony alkotja. A gyermek nem tud önmagáról gondoskodni, ezért gondozásra, nevelésre szorul. Ebből áll elő a szülő nevelési kötelezettsége, amelyről korábban már beszéltünk. Az egyházjog természetesen főleg a vallási nevelésről, a szentségekre való felkészítésről beszél, és nem ejt szót a nevelési jog és kötelezettség egyéb vonatkozásairól. Ennek az a magyarázata, hogy a kánoni jogrend efféle előírásoknak az állami joggal szemben vagy attól függetlenül — eszközök hiányában — nem tudna érvényt szerezni. Ezen kívül utalhatunk arra, hogy az Egyház belső jogának talán nem is hivatása az, hogy az egyháztagok életének minden vonatkozását szabályozza. Ebben a kérdésben tehát érvényesül az evilági dolgok rendjének autonómiája, vagyis amennyiben a világi jogalkotás az isteni vagy természetjoggal nem ellenkezik, akkor azt kell tiszteletben tartani. A családjog további szerves elemét képezi a saját rítus, a saját jogú egyházba való tartozás körülménye is. Ismeretes előttünk annak ténye, hogy a gyermek részesedik a szülők rítusaiban. Ha két katolikus szülő gyermekét keresztelik, akkor a gyermek is katolikus lesz. Hogyha a szülők vegyes rítusúak, akkor az újabb szabályok szerint a szülők megállapodhatnak a gyermek rítusát illetően, de ha ilyen megállapodás nincs, akkor az apa rítusa lesz automatikusan az irányadó. Itt csak fogalmazásbeli, nem lényegi a különbség keleti és nyugati egyház között. Persze olyasmi is előfordulhat, hogy a házasság fennállása alatt az egyik fél átveszi a másik rítusát. Ebben az esetben a rítusváltoztatásban 14 éven aluli gyermekei is automatikusan követik őt. Világos, hogy ennek kapcsán is joggal beszélhetünk családjogi következményről. A szülő nevelési kötelezettségének egyéb, anyagiakra vonatkozó részeit az egyházjog valóban nem tudja hatékonyan szabályozni. Mindenképpen szólnunk kell azonban arról, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy a szülők felkészítsék gyermekeiket a szentségek fogadására. Az egyházjog nem rigorista módon szabályozza ezt a kérdést. Nem felel meg tehát sem a II. Vatikáni Zsinaton is megfogalmazott és azután a Tanítóhivatal által rögzített elveknek, sem a hatályos jog előírásának az a fajta pasztorális maximalizmus, amely szerint csak akkor kereszteljük meg a gyermeket, ha az mintaszerű családból származik, azaz a szülők tökéletesen, magas szinten gyakorolják vallásukat, ill. az összes többi gyermeküket is példásan oktatták hittanra. Az egyházjog nem tartalmaz ilyen szellemiségű előírást. Annyit mond csupán ki, hogy ha teljesen hi-
