Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
68 Erdő Péter ányzik minden megalapozott remény arra, hogy a gyermeket katolikussá nevelik, akkor el kell halasztani a keresztelést. A minden megalapozott remény teljes hiánya súlyos megfogalmazás, amelyet nem értelmezünk helyesen akkor, ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy a szülő e tekintetben segítséget vehet igénybe. Előfordulhat tehát, hogy maguk a szülők nem gyakorolják ugyan a vallásukat, vagy nem élnek példás életet, de más személyek, a környezet, megfelelő keresztszülő vagy ezt külön tudatosan vállaló személy segítségével mégis plauzibilis a keresztségi vállalás. Még akkor is ennek szellemében kell eljárnunk, ha pl. a szóban forgó szülők előző gyermeke nem jár hittanra. A szülők többi kötelezettségéről és néhány kevésbé jelentős kérdésről fogunk a továbbiakban szót ejteni. Felmerülhet például a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a kiskorú gyermekek, akik a családhoz tartoznak, nem önjogúak, de már nem esnek a korhiány házassági akadályának hatálya alá, tehát a fiú több, mint 16, a leány pedig több, mint 14 éves, és egyházilag házasságot akarnak kötni. Ilyen esetben nem érvényes közvetlenül a világi családjog, ellenben az 1071. kánon azt mondja ki, hogy a házasság megkötéséhez ordináriusi engedélyre van szükség, ha az a szülők tudta nélkül vagy ésszerű ellenkezésük dacára történne. A szülő szerepe tehát valamilyen fokon továbbra is megmarad, bár véleményük, ha ezt az adott körülmény indokolja, ordináriusi engedély birtokában mellőzhető. Szokványos esetben a szülők képviselik gyermekeiket a perben, de hogyha a szülők érdeke ellenkeznék a gyermekükével, akkor pergondnokot jelöl ki a bíró. Külön is beszélhetnénk a gyámság és a kiskorúakról való gondoskodás kérdésköréről. E kérdésekhez annyit mondanánk, hogy a Kódex általános utaló szabállyal él, és megint csak a világi jog gyámságról szóló előírásait tartja követendőnek. Úgy véljük, megfontolásainkkal sikerült valamiféle összképet nyernünk arról, hogy mit utalhatunk az Egyházban a családjog körébe, és érzékelhettük a hívő családjogi szemlélet jelentőségét. Véleményünk szerint az Egyház ide vonatkozó tanításának és jogrendjének igazi kulcsát, alapját, központját a teológiai alapok, a házasság szentségi szemlélete és eme szemléletből az egész családra háramló teológiai következmények képezik. Ezeken kívül pedig vannak olyan területei családjogi viszonylatoknak — elsősorban a házasfelek, illetőleg a szülők és a gyermekek között gazdasági kapcsolatokra gondolunk —, amelyek fölött az Egyház kevésbé rendelkezik, és kevésbé is kell rendelkeznie.
