Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 57 — automatikusan, ontológiailag, szakramentális erővel jeleníti meg Krisztus és az Egyház kapcsolatát. Nem azért tehát, mert a felek ezt még külön akarják azon kívül, hogy egymásnak Isten akarata szerint, a természet rendje szerint házastársai kívánnak lenni. Ügyelnünk kell következésképpen arra, hogy ne engedjünk a néhány helyen hosszabb-rövidebb ideig divatos kettéválasztás kísértésének. Nem csupán a hatályos egyházi törvények, hanem az egyházi bírói gyakorlat is elválaszthatatlannak tekinti egymástól a keresztények közötti érvényes és a szentségi házasságot. A házasság természetes valóságáról teológiai forrásaink fontos felvilágosítást adnak. Az Apostoli Szentszék összeállította a családok kartáját, és ennek mindjárt az elején megemlíti, hogy a házasság természetes intézmény. A II. Vatikáni Zsinat pedig a Gaudium et spes kezdetű konstitúció 48. pontjában ezt tanítja: a bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a Teremtő műve, ő szabályozza azt a maga törvényhozásával, és a házassági szövetségkötés, vagyis a személyes beleegyezés hozza létre. A házasságról mint szentségről ezek után elegendő csak annyit mondanunk, amit maga a Törvénykönyv is mond az 1055. k. 2. §-ában, hogy ti. „megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is.” Felvetődhet a kérdés, hogy a gyakorlatban, egy katolikus és egy protestáns között kánoni forma nélkül kötött házasság esetében, vagy két katolikus között, de csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasság esetében mit tartsunk. Ilyenkor a helyzet egyértelmű, mert a házasság nem is érvényes. Tehát nem arról van szó, hogy érvényes, de nem szentségi házasság áll fenn, hanem azt kell tartanunk, hogy az ilyen kötés se nem érvényes, se nem szentségi, hiszen a katolikusok számára a Trentói Zsinat óta az Egyház meghatározott házasságkötési formát ír elő az érvényességhez. Aki ezt a formát nem tartja meg, az a forma hiányában házasságát érvénytelenül köti. Ez alól ma csupán két kivételt ismer az egyetemes egyházjog: a katolikus és keleti rítusú nem katolikus fél közötti házasságkötést, ahol a katolikus forma csak a megengedettséghez szükséges (1127. k. 1. §), valamint azt az esetet, ha a katolikus fél a katolikus Egyház teljes közösségét formális aktussal elhagyta (1117. k.). A halálveszélyben vagy más szükséghelyzetben rendkívüli formában (csupán tanúk előtt) kötött házasság a kánoni formájú házasságkötés egy kivételes fajtája, de nem jelenti annak hiányát (1116. k. 1. §). A Zsinat tanításának másik jelentős vonása az, hogy a szentség dinamikájába belefoglalja a családot is. Azt tanítja ugyanis a házasságról, hogy szentség, de azt mondja: a külön szentség által megszentelt életállapot a házas- és a családi élet. Láthatjuk tehát, hogy házasságnak mint szentségnek többféle szemlélete van, és teológiailag mindegyik egymást kiegészítőén igaz. A házasságot kifejező fogalmak egyike a matrimonium in fieri, vagyis a házasságkötés. Amikor a két fél házasságot köt, szentség jön létre, szentséget vesznek fel vagy szolgáltatnak ki egymás
