Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Erdő Péter: Családjog az egyházban

58 Erdő Péter nak. Ugyanakkor ismeri a teológia a matrimonium in facto esse fogalmát is, vagyis a házasságot, amely állapotszerűen fennáll, és erről is tanítja, hogy szentség. Nem valami másik szentségről van azonban szó, hanem a megkötött házasságnak az időbeli hatásáról. A családi élet itt kapcsolódik bele a házasság szentségi erőterébe. II. János Pál különösen árnyaltan fejti ki ezt a tényt Familiaris consortio kezdetű apostoli buz­dításában. Azt mondja: a többi szentséggel szemben a házasság szentségének sa­játos jellemzője, hogy már a teremtés rendjében is létezik, és a szentség maga a házastársi szövetség, amelyet a Teremtő kezdetben alapított. A férfi és a nő azon elhatározásáról van tehát szó, hogy Isten terve szerint körnek házasságot. Ez az aktus, noha nem teljes tudatossággal, de valóságosan magában foglalja az Isten akarata iránti szüntelen engedelmes lelkületet, amely kegyelem nélkül leheteden — mondja a pápai dokumentum. A házasság révén tehát a felek igazán és sajáto­san az üdvösség útjára léptek, és ez az út, ha rajta valóban jó szándékkal indul­nak el, az előkészület és a szentségi házasság jóvoltából végigjárható, és célba is viszi őket. Ez azt jelenti, hogy a házastársak életállapota a szentségi házasságban külön erőforrás, ami az egész család életére kihat, segítve hitünk szerint annak a működését. Ajánlatos felfigyelnünk a pápa „kegyelem nélkül lehetetlen” kifejezésére is. Nem szabad olyasmit gondolnunk, hogy az emberek átlagos viselkedése vagy a mérhető többségi viselkedési formák és szokások el kell, hogy bizonytalanítsanak bennünket, vagy esetleg arra a meggyőződésre kell, hogy juttassanak, hogy a há­zasság vagy a család fogalma abban a formájában, ahogyan eddig értelmeztük, ta­lán meghaladott lenne pusztán azért, mert az emberek nagy része nem a szerint él vagy esedeg nem tud a szerint élni. A Szentatya tanítása számot vet az utóbb jelzett valósággal, és azt mondja, hogy „kegyelem nélkül lehetetlen”. Éppen ezért van szükség a házasság szentségére, amelyben egyébként az egység és a felbont- hatadanság mint minden házasság alapvető tulajdonsága különös erőt nyer, aho­gyan ezt a teológiai források alapján az Egyházi Törvénykönyvben is olvassuk. Szólnunk kell még a házasság létrejöttéről. Tudjuk, hogy ezt a jogképes felek törvényes formában kinyilvánított beleegyezése hozza létre. Arról, hogy a házasságkötés formáját illetően mi áll a katolikusok házasságkö­tése vonatkozásában, az imént már szóltunk. A többi ember vonatkozásában az államot tartjuk illetékesnek arra, hogy az érvényességhez szükséges formát meg­határozza. Számunkra mind elméleti szinten, mind pedig a pasztorális és a bírói gyakorlat szintjén is indifferens az, hogy egy nem katolikus egyéb vallási közös­ségekben milyen vallási házassági ceremóniát végzett; házasságának érvényessé­gét a világi jog szerint ítéljük meg - legalábbis a házasság létrejötte szempontjá­ból, de nem a felbontás tekintetében. Hiszen a házasság definíciója, amiről fen­tebb beszéltünk, minden házasságra érvényes. Példa: két nem keresztény ember

Next

/
Thumbnails
Contents