Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
56 Erdő Péter Egyébiránt a bírósági gyakorlat is azt mutatja, hogy aki például a szexuális együttélést, az emberi kapcsolatot vagy az együttlakást kizárja a házasságból, annak a házasságát meg lehet támadni, mondván, hogy nem az egész élet, hanem az életnek csak bizonyos szektora tekintetében vállalt közösséget a másik féllel. A szóban forgó definíciónak egy másik eleme a házassági közösség céljára utal. A törvényhozó nem használja a cél kifejezést, de azt kimondja, hogy a házastársi közösség természeténél fogva irányul valamire. A régi Egyházi Törvény- könyv a házasság céljairól beszélt, méghozzá rangsorba állította őket, első helyre téve az élet továbbadását, a gyermeket, és utána sorolta a „sedatio concupiscen- tiae-t”, „a vágy csillapítását”. Ez meglehetősen egyoldalú, szűk megfogalmazási mód volt. A jelen Törvénykönyv azt mondja ki, hogy a házasság természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Tehát nem akármilyen életközösségről van szó, hanem olyanról, amely szükségképpen ezekre a célokra irányul. Itt ismét felmerülhet a kérdés, hogy mit is jelent „a házasfelek java”. A házasfelek java a teljes személy javát jelenti, tehát nem pusztán szexuális értelemben fogja fel a törvényhozó, hanem sokkal tágabb antropológiai szemlélet alapján. A gyermekek nemzése és nevelése mint a házasság meghatározásának eleme komoly családjogi üzenetet hordoz, például a nevelés jogára és kötelezettségére vonatkozóan, amelynek szempontjaira a későbbiekben még visszatérünk. Tehát magából a házasság fogalmából is következik néhány alapvető családjogi jogviszony az Egyházon belül. Azután erről a szövetségről azt mondja a törvényhozó, hogy az Úr Jézus szentségi rangra emelte, ha a két fél keresztény. Nem kell külön akarniuk azt, hogy kötelékük szentségi házasság legyen. Nem úgy áll a dolog, hogy ha szubjektíve, érzelmileg vagy meggyőződése szerint jobban hívő, erősebben vallásos az illető, akkor szentség lesz az életközösség, különben pedig csak érvényes házasságról vagy szövetségről volna szó. A katolikus teológia kimondja és a kánonjog is szankcionálja, hogy keresztények között nem lehetséges érvényes házasság anélkül, hogy az egyszersmind ne volna szentség is (1055. k. 2. §). Keresztények között nem létezik tehát olyan érvényes házasság, ami ne volna egyben szentség is. Rendkívül fontos, hogy ebben a kérdésben világosan lássunk. Tudjuk, hogy a felvilágosodás korában, amikor az állam a házasság szabályzásában részt kívánt venni, egyesek igyekeztek technikailag megkülönböztetni az érvényes házasságot a szentségi házasságtól. Ám abban az összefüggésben az érvényesség elsősorban az állam előtt való érvényességre vonatkozott. Később, a tisztán polgári házasság elterjedésével ez a fajta gyakorlati feszültség meg is oldódott. A mai egyházi terminológiában másról van szó. Érvényes házasságról akkor beszélünk, ha létrejött a felek között a házassági kötelék. E témára alább még visszatérünk. Ezek szerint tehát a házasság természetes realitás, és ez a keresztények között — pusztán azért, mert ők a keresztség szentségében eltörölheteden jegyet kaptak
