Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Erdő Péter: Családjog az egyházban

Erdő Péter 55 a gyermeket a másik félnél kell elhelyezni, ha közben a világi jog szerint az elhe­lyezés ettől eltér. Ezek után tekintsük át az Egyházi Törvénykönyv főbb családjogi normáit. Az első csoportba a házasságjog tartozik. Természetesen ezt most nem kíván­juk részletesen ismertetni, de azért annyit megjegyezhetünk, hogy a Kódex szól a házasság fogalmáról. A megfelelő kánon (1055. k.) nem mondja ki kifejezetten, hogy itt a házasság fogalmának meghatározása következik, ám ez a megfogalma­zásból egyértelmű. Nagyon lényeges kérdés, hogy ez a definíció nem a szentségi házasságról szól, nem is a templomi házasságról — ami nem azonos a szentségivel —, hanem a há­zasságról mint természetes vagy az emberi természetből fakadó intézményről. Az 1055. kánon ugyanis kimondja, hogy „a házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeté­nél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisz­tus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte”. Tehát a házas­ság a férfi és a nő szövetsége. A szövetség szónak bibliai íze van; a törvényhozó a férfi és nő házassági szövetségére az Isten és a választott nép közötti szövetség ill. a Krisztus és az Egyház közötti szövetség szakkifejezését használja. Ez tehát azt jelenti, hogy azt a viszonyt, ami a Teremtő és az emberiség, a kinyilatkoztató Isten és a választott nép, Krisztus és az Egyház között fennáll, valamiképpen minden házasság tükrözi. Ha azonban a két fél keresztény, akkor házasságuk e vi­szonyt automatikusan, magánál a házasság tényénél fogva, szentségileg hatéko­nyan meg is jeleníti. Ezért mondja azt a kánon utolsó mondata, hogy kereszté­nyek között ezt Krisztus Urunk szentség rangjára emelte. Tehát nem úgy áll a do­log, mint a többi szentségek esetében, ahol csak a krisztusi alapítás hozza létre az adott valóságot. A házasság szentségénél valamely, a természet rendjében már lé­tező valóság lényegül át, emelkedik fel Krisztus akaratából szentségi valósággá. Találhatók még más jelentős fogalmak is ebben a definícióban, ilyen például a közösség fogalma. Azt mondja a kánon, hogy a férfi és a nő egymással az egész élet közösségét hozza létre, ez a közösség pedig a két emberi személy között áll fenn. Az egész élet közössége nem csupán azt jelenti, hogy életre szóló közös­ség, tehát hogy felbonthatatlan, hanem azt is, hogy az életnek nagyon sok dimen­ziójára kiterjed. Természetesen a törvényhozó nem akart belebocsátkozni abba a pszichológiai problémába, hogy lélektanilag milyen közösség lehet egyáltalán két személy között, vagy hogy milyen közösség kívánatos a házasságban, illetőleg meddig kell terjednie az egyén önállóságának a házasságon belül. Az azonban kétségtelen, hogy a törvényhozó a közösség mélységéről, intenzitásáról is szólni kívánt, megelégedhetett volna ugyanis pusztán azzal, hogy egész életre szóló vagy sírig tartó közösségről beszél.

Next

/
Thumbnails
Contents