Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
54 Erdő Péter Másik területe a rokoni jog, amelyben a családi jogállásra, a családon belüli jogviszonyokra, az örökbefogadásra, a rokontartásra, a szülők és gyermekek jogviszonyára vonatkozó szabályokat találjuk. Végül a családjog harmadik területe a gyámsági jog, amelyben a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú gyermekekkel kapcsolatos gyámi és gyámhatósági joganyag foglal helyet. Egyébiránt tágabb érelemben a családjoghoz is tartozó témák, normák más jogterülteken belül is vannak, például magában az alkotmányjogban a házasság és család védelmét szolgáló alapvető jogok vagy az anyakönyvezésről szóló jogszabályok a közigazgatási jogban; a családtámogatási rendszerre vonatkozó jogszabályok pl. a társadalombiztosítási jogban, aztán a családokra vonatkozó nemzetközi jogi és nemzetközi magánjogi joganyag, a bontóperes eljárásra és a családi jogállásra vonatkozó polgári eljárásjogi joganyag, a kiskorúakról való állami gondoskodásra vonatkozó joganyag stb. Látjuk tehát, hogy a három fő terület mellett elszórtan más jogterületeken is vannak családjogi vonatkozású normák az állami családjogban. Hogyan áll a dolog a kánonjog területén? Egyelőre a kísérletek szintjén tartunk. Az 1983-as Kódex magyarázói, tekintettel éppen az egyházi Tanítóhivatalnak a családról szóló erőteljes megnyilatkozásaira, vallatni próbálták a jelenlegi hatályos egyházi jogszabályok rendszerét, hogy mi vonatkozik belőle a családra. Példaként említhetjük Hans Heimerl „Die Familie im Kirchenrecht” című monografikus cikkét. Urbano Navarrete, aki a házasságjog egyik leghíresebb szakértője, az összes olyan egyházi jogszabályban szereplő előírásokat elemezte, ahol a család egyáltalán előfordul vagy említésre kerül. Mások is készítettek ehhez hasonló kísérleteket. Ezek azonban megmaradtak a tanulmányok szintjén. Önálló traktátusok nemigen születtek erről. Mármost különleges figyelmet kíván annak kérdése, hogy milyen szempontból is foglalkozik az egyházi törvényhozó a családdal a házasság területén kívül. Elsősorban a szülők szerepére figyel, és ott is főként a neveléssel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket vizsgálja, ezen belül is elsősorban a vallási neveléssel, a vallási életre és hitre neveléssel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Nem véletlenül, hiszen ez az a terület, amely az Egyház sajátos küldetéséhez legszorosabban kötődik, és amelynek a szabályozásában a kánonjog tényleges hatást tud kifejteni. A gyerektartásról vagy a családon belüli vagyoni viszonyokról az Egyház aligha tud hatékonyan rendelkezni, nincsenek meg ugyanis azok a kényszerítő eszközei, amelyekkel az adott rendelkezésnek érvényt szerezhetne. így ésszerű, ha többnyire utaló szabállyal oldja meg ezt a kérdést, és hasonló esetekben a világi jog előírásait veszi tudomásul (vö. pl. 1071. k. 1. § 2-3. sz.). Gondoljunk például egy gyermekelhelyezési ügyre. Hiába döntene úgy egy egyházi bíróság, hogy
