Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
50 Deák Viktória Hedvig dúl. Annyit megjegyezhetünk, hogy ahogyan Lonergan beszél az istenember pszichológiai valóságáról, az alkalmasabb arra, hogy Jézus Atyával való kapcsolatának jelentőségét (amit a modem exegézis olyannyira kiemel) magyarázni lehessen vele. Rahner fentebb vázlatosan ismertetett elmélete nagyon gyorsan elfogadásra talált, hiszen úgy tűnt, hogy így fel lehetett oldani az ellentmondást a hagyományos teológiai tanítás és az újszövetségi adatok értelmezése között. A Krisztus tudásában végbemenő fejlődést vagy korlátozottságot a reflexív tudatnak lehetett tulajdonítani, míg a hagyományos tanításnak a boldogító színelátásról eleget lehet azzal tenni, ha Jézus alap- (nem-tematikus) tudatára utalunk.30 Mint láttuk, Lonergan teljesen más úton halad. Későbbi írásaiban egyébként (De Verbo incarnato) már ő sem visio beatifica-ró\, hanem scientia immediata-ról vagy scientia ineffabilis-rő\ ír, valószínűleg részben Rahner cikkének hatására.31 Szerinte a közvetlen istenlátásnak a boldogság nem bizonyos szabályok szerinti következménye; inkább az isteni üdvtervet kell szem előtt tartanunk, amely azt akarta, hogy Krisztus szenvedése és halála által dicsőüljön meg; a boldogság Krisztus egész életének következménye.32 Krisztusnak szüksége volt mind a közveden tudásra, mind a kifejezhetőre: a kifejezhetetlenre azért, hogy mint ember ismerje az isteni misztériumot, a kifejezhetőre pedig azért, hogy képes legyen ezt közölni velünk. Ez utóbbira Krisztus normális pszichológiai, érzelmi és értelmi fejlődés nyomán tett szert. Ha értékelni akarjuk Lonergan elméletét Krisztus tudásáról és öntudatáról, akkor erősségeként említhetjük, hogy jó példa arra: az emberi megismerés filozófiai kidolgozását hogyan lehet sikeresen alkalmazni a krisztológiában. Lonergan tudatosan kereste, hogyan válaszolhatna a modern, Kant utáni filozófia kihívásaira. Egyrészt ezt „egy Kant utáni, transzcendentális módszer segítségével [tette], amely nemcsak az alanyra és nem csak a tárgyra figyel, hanem mindkettőre önmagában és a másiktól való függésében”,33 másrészt pedig úgy, hogy kidolgozta a pszichológiai alany olyan fogalmát, amely alkalmas a modern pszichológiával és filozófiával való dialógusra, és ezt alkalmazta Krisztus személyére. Magával a krisztológiai problémával kapcsolatban Lonergan fő törekvése, hogy Krisztus teljes emberségét megőrizze: Isten Fia emberi öntudat által volt önmaga tudatá30 Rahner elméletének recepciójáról és következményeiről Id. WONG, J.H.P., Kari Kühner on the Consciousness of Jesus: Implications and Assessments, in Salesianum XLVIII (1986) 255—279. 31 „Praeter scientiam divinam Christus his in terris degens humanam habuit scientiam, eamque tum ineffabilem tum effabilem; comprehensor enim scienda ineffabili, quae etiam beata dicitur, tum Deum immediate cognovit tum eodem actu sed mediate alia omnia quae ad munus suum pertinerent; viator autem scientia effabili eos elicuit actus cognoscitivos naturales et supernaturales qui vitam suam constituerunt humanam et historicam.” DVI, 332. 32 De \/erho incarnato, 340. 33 Christology Today, 83.
