Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
46 Deák Viktória Hedvig gyelünk rájuk; az alany úgy van jelen, mint alany, nem azáltal, hogy figyelnek rá, hanem azáltal, hogy figyel.”19 A tudatnak jelenlétként való jellemzése még világosabbá teszi a különbséget tudat és tudás között.20 Az alany kérdéséről szólva pedig egy újabb, a krisztoló- gia szempontjából értékes megállapítást tesz: ha valaki a tudatot észlelésként (perceptio) értelmezi, akkor úgy veszi, hogy az ember közvetlenül, tárgyként tudja észlelni saját én-jét és bensőjét. Ha így értelmezzük a tudatot, akkor ez számtalan problémát fog okozni Krisztus öntudatával kapcsolatban. Ha a tudat észlelés, akkor a teológiai kérdésfeltevés így fog hangzani: a Krisztus által felvett emberi természet, vagy Krisztus emberi lelke, vagy Krisztus emberi tudata hogyan észleli az isteni személyt. És mivel itt a teremtett alanynak kellene felfognia/észlelnie a teremtetlen isteni személyt, mint tárgyat, ezért ez a kérdésfeltevés már eleve rossz útra viszi a lehetséges választ. Hiszen így Krisztus emberi lelke mintegy autonóm alany lesz, az isteni szeméhről végtelen távolságra. Aztán ki kell találni, hogyan hidaljuk át ezt a szakadékot, hogy állíthassuk az ember Jézus és az örök Fiú valamiféle pszichológiai egységét is, hiszen ontológiai egységük adott. Ha a tudaton tapasztalást értünk, akkor a kérdés a következő lesz: az isteni személy, aki az emberi természetben szubzisztál, tudatosan vagy öntudatlanul lát, hall, szenved stb.P Lonergan az ókori zsinatok tanításából indul ki: Jézus Krisztus egyetlen személy két természetben, tökéletes istenségében és tökéletes emberségében, ezért két akarata és természetes tevékenysége van, melyek nem keverednek és nem változnak, de szétválasztani és megosztani sem lehet őket (DS 301—302, 553—559). Következésképpen Krisztusban két öntudat is volt, az isteni és az emberi. így egy és ugyanazon alany lesz tudatában önmagának két — az isteni és az emberi — öntudaton keresztül. Ahogyan ezt a De Verbo incarnato-hzn megfogalmazza: „In Verbo incarnato duae distinguuntur conscientiae, divina nempe et humana; quibus tamen una eademque divina persona tum modo humano tum modo divino sibi praesens est.”21 A megtestesülés misztériuma azt jelenti, hogy Isten Fia emberi öntudat által lesz tudatában önmagának. Ha tagadjuk ezt, akkor az abszurd következményekhez vezethet. Ellenkezne a sensus fidelium-nvÁ is, amely mindig is meg volt arról győződve, hogy Isten Fia tudatosan, saját maga tapasztalta meg az emberi életet, a szenvedést és a halált. Ellenkező esetben azt kellene 19 Cognitional Structure, 209—210. 20 Más helyen Lonergan idézi Szent Ágostont, aki hasonló értelemben beszél az alany önmagának való jelenlétéről: „Non ita dicitur menti cognosce te ipsum, sicut dicitur cognosce Cherubim et Seraphim [...] neque ita ut dicitur homini vide faciem tuam, quod nisi in speculo fieri non potest; nam et ipsa nostra facies absens ab aspectu nostro est, quia non ibi est quo ille dirigi potest. Sed cum menti dicitur cognosce te ipsam, eo ictu quo intelligit quod dictum est, te ipsam, cognoscit se ipsam; nec ob aliud quam eo quod sibi praesens est.” De Trinitate, X.9. 21 De 13'erbo incarnato, 267.
