Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben

Deák Viktória Hedvig 47 mondanunk, hogy ő öntudatlanul tanított és szenvedett értünk.22 Öntudatlanul szenvedni pedig azt jelenti, hogy valaki nem szenved. Másfelől megközelítve, de szintén a khalkédóni dogma alapján, Lonergan azt is hangsúlyozza, hogy nem fo­gadhatjuk el kizárólag ontológiai értelemben, a pszichológiai értelem kizárásával, hogy Krisztus emberségében tökéletes (a dogma megfogalmazása szerint). Sőt a zsinatok is hangsúlyozzák, hogy Krisztus mindenben hasonló volt hozzánk, a bűnt kivéve. Pusztán annyi történt, hogy a teológia fejlődésében Krisztus onto­lógiájának teológiai kidolgozása megelőzte Krisztus pszichológiájáét.23 Krisztus isteni öntudata a Szentháromság közös öntudata, amelyben a szemé­lyek sajátos módon részesülnek.24 * Mivel a tudatosság ontológiai tökéletesség, ezért analóg módon Istenről is állíthatjuk, hogy tudatos, hiszen ő actus purus. Mi­vel az isteni személyek egy és ugyanazon tudat által tudatosak, mindegyikük tu­datában van saját magán túl a többi személynek is. Az isteni személyek tehát ugyanazon tudaton belül vannak, mindegyikük jelen van alanyként a másik szá­mára. A árcuminsessio tehát nemcsak ontológiai hanem pszichológiai realitás is: az isteni személyek tudatosan vannak egymásban. Továbbá, Istenben az öntudat nem olyan informis notitia (határozott körvonalak nélküli ismeret), amelynek szük­sége van arra, hogy az önreflexió kiegészítse. Ez teljes önmagának-való-jelenlét, tökéletes áttetszőség. így Krisztus tudatában van annak, hogy ő Isten, és hogy az Atya örök Fia. A megtestesülés pedig azt jelenti, hogy Krisztus véges, emberi ön­tudat által „éri el” saját személyét. Krisztus emberi öntudatával kapcsolatban Lonergan két tételt állít fel: Krisz­tus emberként saját magát emberi cselekedetei által éri el (attingit); mint ember emberi öntudata és a boldogító színelátás által pedig világosan megérti és tudja, hogy ő Isten fia.23 Lonergan kifejti, hogy itt Krisztusról, az isteni személyről van szó, mivel Christus ut homo az isteni személyt jelenti, aki az emberi természetben szubzisztál. Azért fontos ezt megvilágítani, mert így világos, hogy Jézus emberi öntudatának alanya nem a homo assumptus, vagy egy pszichológiai alany, amely kü­lönbözik az isteni személytől, sem nem Krisztus emberi lelke. A személy van tu­datában saját magának cselekedetein keresztül, és nem a természet. Ezzel a vilá­gos magyarázattal Lonergan kikerüli azokat a veszélyeket, amelyek a korábbi te­ológusok elméleteit fenyegették, egy emberi én-t feltételezve az isteni személy mellett. Ez volt a probléma Déodat de Basly és Galtier hipotéziseivel, amelyek ugyan az emberi természet integritását akarták megőrizni Krisztusban, de végül 22 Lonergan ezt részletesebben kifejti egy, a De Constitutione-x. kritizáló írásra válaszolva: Christ as Subject: A Reply in Collection. Papers by Bernard Lonergan, 153—184. 23 Christ as Subject: A Reply, 183. 24 Az isteni öntudatról Lonergan részletesebben szól szentháromságtani kézikönyvében: De Deo Trino II. Pars systematica (= Divinarum personarum conceptio analogica, harmadik kiadás) 186-193. 23 De Constitutione, 106.

Next

/
Thumbnails
Contents