Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
Deák Viktória Hedvig 43 ték tovább: Galtier szerint ('L’unité du Christ, Paris 1939) Jézus, a homo assumptus nem emberi személy, de van emberi személyisége, pszichológiai ego-ja, amely Jézus emberi tevékenységeinek központja volt. Jézus szavaiban az „én” ezt az emberi személyiséget fejezte ki, nem az Igére vonatkozott. Jézus emberi ego-jz pszichológiai életének középpontja, amely autonóm. Az Ige voltaképpen csak tulajdonítási alany. Felmerül persze a kérdés, hogy ebben az esetben Jézus hogyan van tudatában annak, hogy Isten Fia és nem emberi személy? Galtier a megoldást a visio beatifica-ban keresi: ezáltal ugyanis Jézus emberi értelme objektíve látja, hogy saját embersége egyesült a második isteni személlyel. Saját isteni személyének ez az objektív tudása a kulcs Jézus pszichológiai egységének megértéséhez. Pietro Parente képviselte a legerőteljesebben az alexandriai irányvonalat (L’io di Cristo, Brescia 1953). Szerinte az öntudat a személyhez tartozik; Krisztusban az egyetlen központ az Ige isteni ego-ja, amely közvetlenül tudatában van istenségének: Krisztus egy, ontológiai és pszichológiai értelemben egyaránt. Nincs is szükség egy emberi én-re, hiszen az evangéliumi kijelentések alanya az isteni személy. Sőt Jézus emberi természetét olyannyira átalakította a személyi egység, hogy Jézus emberi tudata homályosan bár, de ismeri az Igét. Ebben az esetben a kérdés az lesz, hogy ez az emberi természet valóban emberi-e még, hiszen nehéz azt elképzelni, hogy az emberi természet önmagától képes lenne az istenit elérni. Lonergan ezen a ponton lépett a vitába. Bár Krisztus öntudatáról szóló könyvének megjelenése egy évvel megelőzte az Insight publikálását, mégis tudjuk, hogy az utóbbin a korábbi években már dolgozott,9 és az emberi megismerés és öntudat ott kidolgozott elméletére épít a De Constitutione-ban. Ezért előbb azzal kell foglalkoznunk. Lonergan az emberi megismerésről mint a megismerés struktúrájáról (cognitional structure) beszél. A megismerés nem pusztán alany és tárgy egyszerű szembesítése, hanem dinamikus, részekből álló folyamatos tevékenység, ahol a különböző részek különböző tevékenységeket jelentenek. „A megismerés szervesen egységes folyamat [...] Hogy fogalmat alkothassunk a megismerésről, meg kell értenünk a tapasztalás, kutatás, reflektálás dinamikus módját; és erre a megértésre nem úgy kell eljutnunk, hogy ránézünk”.10 „Az emberi megismerés több különálló, nem másítható tevékenységet foglal magában: látás, hallás, szaglás, érintés, ízlelés, kutatás, elképzelés, megértés, meg9 „Az Insight-on 1949 és 1953 között dolgoztam. Az első három évben az volt a szándékom, hogy általánosságban a módszert kutatom, hogy ezzel előkészítsem a teológiai módszer tanulmányozását. De 1952-ben világos lett, hogy 1953-ban el kell kezdenem a tanítást Rómában a Gregorianán, ezért változtattam a tervemen, és elhatároztam, hogy lekerekítem azt, amit addig csináltam és kiadom a következő címmel: Felismerés. Tanulmány a% emberi megértésről." Insight Revisited, 263-278. 10 Insight, 440-441.
