Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
40 Deák Viktória Hedvig trino és a De Verbo incarnato, amelyek eredetileg 650 fős évfolyamok részére készültek tankönyvként. Az utóbbi egyik kiegészítője, De constitutione Christi ontolog- ica et psychologica (Róma 1956) egy speciális krisztológiai kérdést magyaráz, Jézus Krisztus öntudatát. Lonergan 1965-ben egészségi állapota miatt (tüdőrákkal operálták) visszatért Észak-Amerikába. A krisztológia iránti érdeklődése később is megmaradt: 1971-72-ben is a krisztológiát választotta témájának, amikor egy évig a Harvardon volt vendégprofesszor. Lonergan latin művei a II. vatikáni zsinat előtti szemináriumi tankönyvek stílusát követik: az anyag tételekre volt felosztva, ahol a szerző először megállapítja a tételt, meghatározza a kifejezéseket, a teológiai nota-1 (ti. hogy a tétel milyen mértékben követeli meg azt, hogy egy katolikus hívő elfogadja), felsorolja az ellenfeleket, és aztán az érveket. A kiindulópont az unio hypostatica és ennek a kibontása a krisztológia feladata. Természetesen ez egy szigorúan felülről induló krisztológia. így a De Verbo incarnato például teljesen az unio hypostatica dogmáján alapul, amiből a szerző levezeti Jézus emberségének egyedülálló tulajdonságait (kegyelem, tudás, vétkezhetetlenség, szabadság), de mindezt apriorisztikus módon: Lonergan azt dolgozza ki, hogy egy isteni személy hogyan egyesülhet az emberséggel, de nem világítja meg ennek az egységnek a konkrét történeti megvalósulását. Ezek a traktátusok olyan időszakban készültek, amikor a katolikus teológiában hatalmas változások mentek végbe (Lonergan egyébként maga is peritus volt a zsinaton). Ezeknek persze Lonergan is tudatában volt. Ami a krisztológiát illeti, a változások egyik fontos határköve egészen biztosan a khalkédóni zsinat 1500 éves évfordulója volt, és az ennek alkalmából kiadott három kötetes tanulmánygyűjtemény segített tudatosítani, hogy a katolikus teológia és lelkiség sokkal nagyobb teret szentel Jézus istenségének, mint emberségének (ez az, amit a népi jámborság szintjén Rahner kripto-monofïzitizmusnak nevezett). A teológiai megújulás egyik célja tehát az ötvenes években Jézus emberségének felfedezése lett. Az első fázist a filozófia felhasználása jellemzi (ld. Rahner krisztológiája). A második fázisban a katolikus exegéták és teológusok bekapcsolódtak a történeti Jézus-kutatás második szakaszába, amelyet Bultmann és követői indítottak el, és magukévá tették annak eredményeit, módszereit. Lonergan úgy vett részt ebben a megújulási folyamatban, hogy kidolgozta a filozófiai alapokat, és alkalmazta is azokat annak érdekében, hogy Jézus emberi öntudatát meg tudja magyarázni. Másrészt, Lonergan fő törekvése az volt, hogy szembenézzen a modern filozófia alanyhoz fordulásának kihívásával. „...Ha szembe akarunk nézni a hagyományos krisztológiát érő jelenkori kihívással, akkor túl kell lépnünk a személy metafizikai szemléletén, az emberi tökéletesség, a kegyelmi élet metafizikai előadásán [...] Ezen a túllépésen nem a me-
