Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Válóczy József: "In-textuáció" ("szövegbe-testesülés")?
388 Válóczy József hogyan olvashatjuk szépirodalmi műként a Szentírást úgy, hogy éppen ez az olvasata szabadítsa föl bennünk radikálisan átformáló erejét, váltsa be „nagyra törő” ambícióját, hogy valódi újjászületésre vezessen.20 Huizing megkísérli az „olvasás teológiájának” elméleti, teológiai megalapozását is. Abból indul ki, hogy a megtestesülés dogmájának mindig volt egyfajta „sza- kramentális” vetülete, vagyis soha nem a puszta fizikai, térben és időben „egyszer volt” emberiét ill. jelenlét állítása volt a végső értelme, hanem az azóta lehetséges ill. megvalósuló mindenkori, minden ember számára valóságos jelen-lét, személyes kapcsolat lehetőségének állítása. Míg ezen szempont alapján elmarasztal sok (mai) krisztológiai rendszert, Huizing szerint a „megtestesülés-toposz esztétikai olvasata” biztosítja ezt a „szakramentális” mozzanatot, hiszen abból indul ki, hogy Jézus földi jelenléte a Szentírásban van mintegy „megörökítve” (Huizing merészen úgy fogalmaz: „a szöveg maga (...) Krisztus”,21 és éppen ennek az „irodalmi” jelenlétének megértése által tárulhat föl a földi fizikai testben való jelenlétének igazi jelentése is.22 3. A reflexió katolikus szempontjai Fénelon F. Varillon által fölidézett gondolata szerint „az egészségesen nevelt ember ugyanolyan ízlésű, mint Isten”.23 Ez a mondat — és számos más szerzőt is lehetne idézni hasonló véleménnyel — merészen „fölmagasztalja” az ízlést, azt sugallva, hogy minél érzékenyebbé és nemesebbé fejlesztjük esztétikai érzékünket, annál inkább képesek vagyunk Isten megragadására is; megerősít abban, hogy fontos és érdemes kiaknázni az Istenhez közelítésben és a teológiában is az esztétikumban rejlő potenciált. Ennek fényében a bemutatott szövegközpontú ill. „esztétizáló” Szentírás-megközelítés — szándékát és végeredményét, a belőle fakadó lelki hasznot tekintve — mindenképpen vonzó és követendő példa lehet a katolikus teológusok számára is. A szövegközpontú szemlélet mellett fölhozott teológiai érveket (akár Huizing idézett gondolatát is) — véleményem szerint — oszthatja a katolikus teológia is: elég lehet a II. Vatikáni zsinatra hivatkozni, amely a Dei Verbumban (7. pont) legalábbis „megpendíti” Krisztus (ha nem is az Euka- risztiával „egyenértékű”, szubsztanciális, de) az igében, az írásban is valóságos jelenlétének tételét. A szövegközpontúság paradigmájának, az írott szöveg szóbeli kommunikáci20 Az irgalmas szamaritánusról, majd a tékozló fiúról szóló példabeszéd, valamint a Zakeussal ill. a lábát megmosó bűnös asszonnyal való találkozás leírásának elemzését ld. Uo, 202-223, 236244, 262-270, 290-295. 21 Uo. 286. 22 Vö. uo. 109-122. 23 VARILLON, F., Isten alázata és szenvedése, Róma 1982, 130.
