Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Válóczy József: "In-textuáció" ("szövegbe-testesülés")?
Válóczy József 387 vég önmagában, hanem mint felolvasott szöveg, a gyülekezetben hirdetett (és „mellesleg” lejegyzett) ige rendelkezik tekintéllyel, ami azt jelenti, hogy az élőszót, a szóbeli kommunikációt tekintik mintának, kiindulópontnak, és az írás szavának normativitását semmilyen formában nem eredeztetik a szöveg-mivoltával (az írásbeliséggel) összefüggő, sajátosan ill. kizárólagosan arra jellemző mozzanatokból.15 A szövegközpontú hermeneutikának teológiai kérdések kezelésében való érvényesítése Rjcoeur számára mindenekelőtt a szentírásértelmezés, az egzegézis módszereinek felülvizsgálatát kívánja: szerinte meg kell szüntetni a történet-kritikai módszer „monopóliumát”, túl kell lépni a „forrás, a szerző és az eredeti befogadó illúzióján”, vagyis azon az előfeltevésen, hogy a bibliai szöveg jelentésének megértése egyenlő a szerzője szándékának ill. az első olvasókban (hallgatókban) megszületett értelmezésének a rendelkezésre álló, beazonosított források alapján történő rekonstruálásával.16 Ricouur ezzel a ma már szinte magától- értetődő, a megfogalmazása idején azonban radikálisnak ható nézetével egyszersmind a strukturális elemzést ill. tulajdonképpen a különböző módszerek együttes alkalmazását, integrálását favorizálja. Az egzegézis módszertanáról szóló reflexióban azonban nem merül ki számára a hermeneutika teológiai alkalmazása: végső soron a vallásos nyelv, a kinyilatkoztatás és a hit természetét szeretné megérteni. A szövegközpontú hermeneutika bibliaértelmezésben ill. teológiában való fel- használásának érdekes és szép példáját láthatjuk Klaas Huizing17 evangélikus teológus kísérletében, az „olvasás teológiájában”. Huizing a „scriptual turn” elméletét, a szövegközpontúságot kiegészíti az ún. „erős” (nyomatékozott) írás-elmélettel („starke Scbrifttheorie”), amely a nyelvi forma, a stilisztikai eszközök tartalom- és üzenet-hordozó jelentőségét hangsúlyozza..18 A Biblia szövegére mint egyfajta in- karnáció gyümölcsére tekint, amely éppen azáltal képes meg-testesíteni, vagyis a maga teljességében jelenvalóvá, kommunikációs partnerré (sőt közeggé) tenni Jézust, hogy „profi módon” ábrázol: szójátékokkal ill. a szavak etimológiájának kiaknázásával, finom dramaturgiával („ Inszenierung’) képes megragadni, a történés részesévé tenni az olvasóját.19 Huizing konkrét szövegek elemzésével illusztrálja, 15 Vö. HUIZING, Der erlesene Mensch, Kreuz Verlag, Stuttgart 2000, 134; PRAMMER, Die philosophische Hermeneutik Paul Ricoeurs, 177-179; valamint MARSILI, S., 1 segni delmistero di Cristo, C.L.V., Roma 1987, 93-104. 16 Vö. RICOEUR, Über die Exegese von Gen 1,1 -2,4a, in LÉON-DUFOUR, X., Exegese im Methodenkonflikt, München 1973, 47-67; RICOEUR, Skisge einer abschließenden Zusammenfassung, in LÉON-DUFOUR, X., Exegese im Methodenkonflikt, 188-199. 1 KLAAS HUIZING (sz. 1958) a würzburgi egyetemen a szisztematikus teológiatanára, emellett regényei is jelentek meg. Mind irodalmi, mind teológiai müveiben az olvasásra összpontosul a figyelme. 18 Vö. HUIZING, Der erlesene Mensch, 27. 19 Vö. uo, 20, 98, 103, 121-122.
