Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
354 Tarjányi Zoltán ni eszméből, Isten egységéből és Szentségéből vezeti le már a Biblia kezdetén, kiemelve, hogy minden ember Isten képmására teremtetett. Az eredeti zsidó etika valamennyi megnyilvánulása ezt az isteni tulajdonságot, annak ápolását, megőrzését tekinti az egyetlen legfőbb célnak, a célok céljának az ember életében.”7 Ha az eddigi fontos gondolatokat sorrendbe rakjuk, akkor a következő igazságokat állapíthatjuk meg: 1/ Jahve az egyedüli Isten; 2/ Isten Izrael népét saját választott népévé teszi; 3/ Isten a szövetséggel meghívja a népet, hogy az ő egyet- lenségét és szentségét vallja meg, s legyen a Törvény megtartásával hozzá hűséges; 4/ mindezzel Izrael állandóan megújuló „igen” választ ad Istennek.8 A Tórán belül a Tízparancsolatnak különleges státusza volt sokáig a zsidó gondolkodásban, amit az is mutat, hogy a kereszténység előtti időkben a mindennapi imaélet részeként szerepelt, mert ez az alapvető törvénysorozat adta meg a hívőnek a politeizmus elleni szilárdság alapját.9 A Tízparancsolat két variációban szerepel az ószövetségi Szentírásban (Kiv 20,2-17 és MTörv 5,6-18). A két szöveg lényegében csak a szombati nyugalom indoklásában tér el: a Kivonulás könyve a teremtéstörténeti beszámolóra hivatkozik, hogy Isten hat napig teremtett, a hetediken pedig megpihent, következésképpen az Isten képmására teremtett embernek is ezt az életritmust kell élnie. A Második Törvénykönyv pedig azt mondja, hogy minden hetedik napon azért szükséges a munkától tartózkodni, mert ezzel emlékeztetik magukat arra, hogy Isten szabadította ki őket az egyiptomi szolgaságból, a rabszolgai munkából. Mélyebb elemzéssel több apró különbséget is ki lehet mutatni a két szövegváltozat között,10 de érdemesebb szemügyre venni a parancsok számlálásának az ügyét. Ugyanis a zsidó hagyományban a következő „szöveghatárok” vannak: 1= Izrael Jahve különleges tulajdona az egyiptomi szabadítás által; 2— csak Istent szabad imádni; 3= hiába venni Isten nevét tilos; 4= a szombatot meg kell tartani; 5= a szülők tisztelete; 6=az ölés tilalma; 7= a házasságtörés tilalma; 8= a lopás tilalma; 9= a hamis tanúskodás tilalma; 10= a felebarát javai kívánásának a tilalma.11 Hogy a két kőtáblán mennyi parancs volt, ebben is mást mutat a zsidó tradíció, mint a katolikus: a zsidóság felfogásában öt-öt. Érvelésük szerint ugyanis a két kőtábla így elosztott törvényei párhuzamot alkotnak, bár ez esetben ismét megváltoznak a parancsok közötti határok. Az elsőnek (én vagyok az élet Ura, én hoztalak ki Egyiptomból) megfelel a hatodik (ne ölj!); a másodiknak (Istenként mást ne szolgálj!) a hetedik (a paráznaság nem más, mint bálványimádás); a har7 ZOLTAI, G, Gondolatok a zsidó morálról, in KRAUS, Zsidó morál és etika, 9; JOANNES, A zsidó vallás, 17. 8JOANNES, A zsidó vallás, 17. 9 Vö. szerk. ÚJVÁRI, R, Zsidó Lexikon, Bp. 1998, 193. 10 Vö. CASELLES, A., Décalogue, in szerk. POUPARD, R, Dictionnaire des Religions,PUF, Paris 1984, 374-375. " Vö. DUBLANCHY, E., Décalogue, in szerk. AMANN, Dictionnaire de la théologie catholique, 1924, 164.
