Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században
Szuromi Szabolcs Anzelm 339 kára csökkentette.65 így tehát a vérrokonság házassági akadálya egyenes ág minden fokán, oldalágon pedig a közös őstől számított távolabbi leszármazott ágán lévő nemzéseket számolva (ún. „germán” számítás) a negyedik fokig érvénytelenítő akadályt jelentett.66 A mártírok és szentek ereklyéinek a nyilvános tiszteletére vonatkozó előírások a szenttéavatási eljárásban a XI-XII. században érvényre juttatott központosításnak köszönhetően lényeges szigorításon mentek keresztül, amelyre elsődlegesen a visszaélések elkerülése miatt volt szükség. III. Sándor pápa 1170-ben, VII. Gergely szándékának megfelelően, úgy intézkedett, hogy senki sem jogosult szenttéavatási eljárást az Apostoli Szentszék tekintélye nélkül lefolytatni.67 III. Ince pedig 1200-ban szintén a pápa sajátos jogaként említi a szenttéavatási jogot.68 Ilyen előzmények után a IV. Lateráni Zsinat 62. kánonja leszögezte, hogy csakis a pápának van joga az új ereklyék tiszteletének engedélyezésére, a régi ereklyékkel való kereskedést pedig megtiltotta.69 Hozzá kell tennünk, hogy a Decretales Gregorii IX kihirdetésének köszönhetően, melybe mind III. Sándor Audivimus kezdetű levele,70 mind pedig a IV. Lateráni Zsinat rendelkezése bekerült,71 a XIII. század végére letisztult a szenttéavatási eljárás lefolyása.72 A simóniás visszaélések megszüntetése a gregoriánus reformok homlokterében helyezkedett el, és megfigyelhető, hogy a XI-XIII. századi zsinatok,75 bele64 Vő. OLIVARES, E., Catálogos de impedimentos matrimoniales, su evolúción historica, in Archivo Teologico Granadino 61 (1998) 41-91. 65 Vő. ERDŐ, A házasság kánonjogi arculata a történelemben, in ERDŐ, Egyházjog a középkori Magyarországon, 220-244; különösen 231-232. 66 A hatályos egj'házjogban, az 1983-es Egyházi Törvénykönyv bevezette a római jogi számítási módot (108. kánon). Ez a közös őstől kiinduló két leszármazási ágon lévő nemzések összegében határozza meg a vérrokonsági fokot. Az akadály jelenlegi terjedelme továbbra is oldalág negyedik foka, ebből a harmadik és negyed fok már tisztán egyházjogi akadály, így alóla a helyi ordinárius, az óvatos körültekintés kötelezettségét megtartva, felmentést adhat (1078 és 191. kánonok). Vö. ERDŐ, Egyházjog, 540-542. 6 ' Vö. Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCI AII, szerk. JAFFÉ, P. - WATTENBACH, G. curaverunt LOEWENFELD, S. QL] - KALTENBRUN- NER, F.fiKJ - EWALD, P.QE], IL Lipsiae 18882 JE 13546 (8767, 9260), 355. Szerk. MIGNE, I. R, Patrologiae cursus completus. Series Latina, 1-221. Lutetiae Parisiorum 1844-1864. 200. coli. 1259-1261. 68 Vö. Bullarum diplomatum et privilegiorum, III. 174-176. 69 Vö. COD 263. 70 X 3. 45. 1. 71 X 3. 45. 2. '2 Vö. KRÖTZL, C., Prokuratoren, Notaren und Dolmetscher: Zu Gestaltung und Ablauf der Zeugeneinvernahmen bei Spätmittelalterlichen Kanonisalionsprozessen, in Hagiograpbica 5 (1998) 119-140. 78 Vö. SZUROMI, Az első három esztergomi zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a 12. században, in szerk. ERDŐ, Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről (Bibliotheca Instituti Postgpadualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/ J), Budapest 2002, 87-142; különösen 89; 105-107.
