Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században
336 Szuromi Szabolcs Anzelm lezi a klerikusokat, hanem a szent szolgálat teljesítésében, illetve az oltáriszentség és a szent krizma őrzésében is.37 Kiemelkedően fontosak azok a rendelkezések, amelyek előírják az évenkénti gyónást,38 továbbá a halálveszélyben lévők kellő lelkipásztori ellátását, beleértve a szentkenet kiszolgáltatását.39 Az utóbbi már csak azért is jelentős, hiszen hosszú dogmafejlődés után, éppen a XIII. században kerül majd be a betegek kenete a hét szentség taxatív felsorolásába a II. Lyoni Zsinaton (1274).40 A zsinati határozatok következő egysége a püspökök megválasztásával és az egyház anyagi javainak kezelésével foglalkozik.41 III. Ince pápaságának egyik jellegzetessége volt, hogy a gregoriánus reformokhoz hűen, és a Dictatus pápáéban 1075- ben tömören összefoglalt jogoknak megfelelően,4^ radikálisan fellépett minden olyan püspöki székbetöltés ellen, amely nem kánoni választás ütján történt, vagy ahol elmulasztották a pápai megerősítésének a kikérését.43 Nem véleden tehát, hogy a IV. Lateráni Zsinat határozatai következetesen csak a székesegyházi káptalant jelölik meg a püspökök megválasztásában illetékes testületként,44 és a zsinat szövegéhez kapcsolt glosszák is egybehangzóak azok értelmezésében.45 Ezzel ösz- szefüggő problémát jelentett az olyan püspökválasztások esete, melyek lefolyásába a világ hatalom valamilyen formában beavatkozott.46 A pápa az előzőekhez hasonlóan az ilyen választásokat érvénytelennek tekintette. A világi hatalmi befolyás egyházi hivatalok betöltéséből való teljes kizárásának az elve természetesen nem volt új,4 hiszen már a 787. évi II. Niceai Zsinat harmadik kánonja kimondta, hogy az a püspök, presbiter, vagy diakónus választás, amit a fejedelmek végeznek ér- 3' Vö. 17; 19. kánonok. 38 Vö. 21. kánon. 39 Vq 20; 22. kánonok. 40 Vö. RADÓ, P., Enchiridion liturgicum, II. Roma 1961. 920-924. vö. SZUROMI, „A halálra való felkészülés a XII-XIII. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében” in Teológia 36 (2002) 223-226. 41 Vö. 23-32. kánonok. 42 Vö. Dictatus papae, 3. Quod ille solus possit deponere episcopos vel reconciliare; 13. Quod illi liceat de sede ad sedem necessitate cogente episcopos transmutare; 21. Quod maiores causae cuiuscunque ecclesiae ad eam referri debeant. Szerk. CASPAR, E., Registrum Gregorii IV/ (MGH Epistolae selectae 2), II. Berlin 1899, 55a. FUHRMANN, H., Papst Gregor IV/. und das Kirchenrecht: %-um Problem des Dictatus Papae, in Ea riforma gregoriana e l’Europa (S/udi Gregoriánt 13), Roma 1989, 123-149. 43 Vö. 24; 26. kánonok. 44 Vö. 23-26. kánonok. GAUDEMET, J., Le gouvernement de l'Eglise f l'époque classique. Le gouvernement local (Histoire de Droit et les Institutions de l'Église en Occident \^III/2), Paris 1979. 62. 45 Vö. szerk. GARCÍA Y GARCÍA, A., Constitutiones Concilii quarti Lateranensis una cum Commentariis g/ossatorum (Monumenta luris Canonici A/2), Cittr dei Vaticano 1981, 210; 317-318; 430; vö. ERDŐ, A püspökök megyálas^tása a Decretum Gratiani szerint. A kijelölés kritériumai, in ERDŐ, Egy- hásjog a középkori Magyarországon, 182-199. különösen 189-190. 46 Vö. 25. kánon. 4 Vö. FEINE, H. E., Kirchliche Pœchtsgeschichte I. Die Katolische Kirche, Weimar 1955, 237-238.
