Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században
Szuromi Szabolcs Anzelm 337 vénytelen, és az így választottat le kell tenni.48 Ezt, és hasonló kánonokat vesznek át a gregorianizmus szellemében összeállításra kerülő joggyűjtemények,49 melyek minden bizonnyal, legalább közvetve, hatással voltak III. Ince intézkedéseire, hiszen maga is kánonjogot tanult a bolognai egyetemen. Hozzá kell tennünk, hogy a IV. Lateráni Zsinat nemcsak az egyházi hivatalok elnyerésével kapcsolatban beszélt a világi hatalom illetéktelenségéről, hanem az egyház mindennemű lelki tevékenységének vonatkozásában is.50 Ezek a kánonok így megfelelő teoretikus alapját képezték a priviliegium fon következetes alkalmazásának. Érthető tehát, hogy miért nem jogosult a világi bíróság lelki tárgyú ügyben eljárni, még laikus állapotú személy esetében sem.51 Az egyházi bíróságok illetékességi köre ennek következtében meglehetősen tágnak nevezhető, mivel az egyházi személyek peres és büntető ügyei mellett minden olyan konfliktus eléjük tartozott, amely egyházi vagy lelki érdeket, illetve a hitet vagy az erkölcsöt érintette.52 * Érdemes megjegyezni, hogy III. Ince pápa egyik levelében már 1206-ban rendelkezett arról, hogy világi személyt akarata ellenére ne idézzenek világi fórumra tartozó kérdésben egyházi bíróság elé.52 De még ugyanebben a levelében a pápa mégis lehetőséget biztosított az eljárás lefolytatására abban az esetben, ha a világi hatóság nem lenne hajlandó eljárni az ügyben, vagy pedig nem adott volna jogorvoslatot.54 A 35-49. kánonokból álló egységben, amint arra imént utaltunk, főképp az egyházi bíróságok illetékességére, a peres eljárás előfeltételeire és lefolyására vonatkozó fegyelmi előírásokat találunk. A világi büntető ügyek vizsgálatakor alkalmazott bizonyítási eljárásban való egyházi részvétel kérdésére még a XI. században sem született egyértelmű válasz. A XII. század végén azonban a dekretiszti- ka egyik legnagyobb alakja, Pisai Huguccio55 már világosan állást foglalt mindennemű egyházi közreműködéssel szemben, amely vélemény III. Ince 1206-ban és 1211-ben írt leveleivel hivatalos jelleget kapott.56 Ennek hatására a IV. Lateráni 48 Vö. COD 140. DS 604. 49 Vö. Ans. 6. 6. SZUROMI, A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok, 114-120. vö. D. 63 cc. 1-2. vö. D. 63 d. p. c. 25. ERDŐ, A püspökök megválasztása, 186. 50 Vö. 43; 45. kánonok. 51 Vö. 48. kánon. Megjegyzendő, hogy Magyarországon a korai Árpád-korban még létezett az egyházi bíróságoktól a világi bíróságokhoz való továbbítás, főleg súlyos büntetés kiszabása és alkalmazása céljából, vö. BÓNIS, GY., Ag egyházi bíráskodás fejlődése a Mohács előtti Magyarországon, in Szentszéki regeszfák. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon (Jogtörténeti tár 1/1), Budapest 1997, 621-658. különösen 624-627. 52 Vö. BALOGH, E., Középkori bajor egyházi bíráskodás (Bibliotheca Instituti Postgadualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 111/2), Budapest 2000, 60-71. 58 Vö. szerk. POTTHAST, A., Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXC\/lll ad a. MCCCIV, I-II. Berlin 1875 (repr. Graz 1957), no. 2785. 54 Vö. X 2. 2. 10. vö. X 2. 2. 6-7. 55 Vö. ERDŐ, Storia della scienzp dei diritto canonico. Una introduzjone, Roma 1999, 53. 56 Vö. GAUDEMET, J., Église et cité. Plistoire du droit canonique, Paris 1994, 522.
