Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században

Szuromi Szabolcs Anzelm 335 tál keresztes hadjáratot kezdeményezett az eretnekségek megszüntetésére, ami magá­ban foglalta a tévtanok terjesztőinek fejedelmi vagy püspöki intézkedésre történő felkutatását.27 A zsinat kifejezetten elítélte Joachim f Fiore ciszterci apát (f 1202) Szentháromsággal kapcsolatos tévedéseit, melyekkel Petrus Lombardust támadta, to­vábbá Amalric de Bcne (f 1200 körül) párizsi teológus állításait.28 Az ezt követő zsi­nati kánonok az egyház belső reformjának megalapozását mozdítják elő. A 6-13. ká­non egyházfegyelmi kérdéseket tárgyal, melyek közül kiemelkedik az egyházmegyei zsinatok évenkénti megtartását kötelezővé tevő 6. kánon. Ez az intézkedés a területi zsinati jogalkotásra gyakorolt hatása mellett terminológiai szempontból is nagyon je­lentős, hiszen pontosan megkülönbözteti egymástól a püspökökből álló conálium és az egyházmegyei jogalkotásban a megyéspüspök tekintélyétől függő synodus intézmé­nyének szintjét.29 Utalnunk kell a 13. kánonra is, amely a III. Lateráni Zsinathoz ha­sonlóan szigorúan tiltja újabb szerzetesrendek alapítását, és kötelező jelleggel előírja az évi káptalani gyűlések összehívását, továbbá a generális káptalan intézményének ciszterci mintára történő bevezetését. A zsinati tilalom hátterében a kisebb szerzete­si csoportok számának áttekinthetetlen növekedése és a püspöki fennhatóság figyel­men kívül hagyása húzódott meg. Éppen ezért további intézkedést találunk a szerze­tesek külső tevékenysége szabályozásának kérdésében. A zsinat minden külső tevé­kenység felügyeletét, amennyiben lelkipásztori területet érint, aláveti a területileg ille­tékes megyéspüspöknek, a monasztérium esetleges exempciójától függedenül.30 A kérdés jelentőségét jelzi, hogy az 1234-ben kihirdetett Decretales Oregoni ZX31 már kü­lön cím alatt, kilenc kánonban foglalkozik a szerzetesi házak felett gyakorolt püspö­ki hatalommal.32 A IV. Lateráni Zsinaton elfogadott határozatok közül több a kleri­kusokra vonatkozó erkölcsi kívánalmat rögzít (14-22. kánonok), az engedelmesség, önmérséklet és önmegtagadás mércéjét állítva eléjük.33 Ezen normák lelkiismeretes követése nemcsak külsőleg (viselkedésben,34 öltözködésben,33 étkezésben36) köte- 2 Vö. 3. kánon. 28 Vö. 2. kánon vö. szerk. DENZINGER, H. - SCHÖNMETZER, A., Enchiridion symbolorum, def­initionum et declarationum de rebus fide et morum ,Freiburg 197636, (DS) 803-808. 29 A kérdéshez vö. ERDŐ, R, Az egyházmegyei zsinat intézménye a történelemben in ERDŐ Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001, 19-24, különösen 21. 30 Vö. C. 18 q. 2 c. 6; X 3. 35. 8; Clem. 3. 11. 1 ; a kérdésről: SZUROMI, The character of juridical per­sonality of monastery as a community of persons up to the 13**1 Century, in Folia Theologica 11 (2000) 101- 109. különösen 104-107. 31 ERDŐ, Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae I/1), Budapest 1998, 188-194. 32 X 3. 36. 1-9. 33 Vö. 14. kánon. 34 Vö. pl. 18. kánon. A klerikusok párbajozásának tilalmáról és szankciójáról vö. SZUROMI, A te­metésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-X1II. században {Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 111/4), Budapest 2002, 145-146. 33 Vö. 16. kánon. 36 Vö. 15. kánon.

Next

/
Thumbnails
Contents