Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szabó Péter: Az Egyházkép egy hangsúlyváltása (LG II.)
Szabó Péter 317 állapított meg a krisztushívők egyes csoportjai között, hanem abban, hogy e szentségtani differenciából merev és abszolutizált jogállásokat vezet le. Az isteni jogon alapuló szentségtani differenciából (tudniillik az ordó meglétéből vagy hiányából) azonban távolról sem következik ugyancsak isteni jogon, hogy a krisztushívőket feltétlen két mereven elkülönülő (klerikusi/laikusi) osztályra kellene szeparálni. E kategóriák ugyanis nem szentségtani, hanem alapvetően (csak) jogi státuszt jelentenek, amelyek ha történeti összefüggésbe is hozha- tóak az ordóval, abból szentségtanilag nem vezethetőek le egyértelműen. A szent szolgálatot teljesítők többiektől való elkülönítése vitathatatlanul krisztusi rendelésből fakad, ám az ahhoz hozzárendelődő jogi struktúra közvetlenül nem az isteni jog megnyilvánulása. Ha a szentelés hiányából fakadó laikusi státusz mint olyan (azaz mint szociológiai jogállás) isteni jogon volna elkülönítendő, akkor —mint azt egyes szerzők joggal jegyzik meg— felvetődhetne a kérdés, vajon nemde hasonló következtetések levonása volna-e indokolt más szentség hiányából fakadó jogi helyzetek vonatkozásában is? A laikusi státusz önálló tételezése (isteni jogból történő levezetése) eszerint, ha jól értjük, végső soron teológiailag ugyanolyan abszurd állítás, mint arról beszélni, hogy az egvházban isteni rendelés folytán lennének más szentségben nem részesülteknek is jogilag lehatárolt kategóriái, így például a házasságot nem kötött személyek vagv rneg nem bérmáltak csoportja mint önálló jogi státuszok.14 Még kevésbé helytálló, hogy a klerikus-laikus distinkció (vagy akár szorosabban vett szentségjogi szempontból megközelítve: az ordó szentsége) volna az egyház alapstrultúráját elsődlegesen meghatározó tényező. Ezen tézis ugyanis végsősoron azt a teológiailag nyilvánvalóan pontatlan másik állítást implikálná, hogy az ordó szentsége megelőzheti a keresztséget. Megfordítva: abból, hogy a keresztség egyrészt a szentségek kapuja, illetve másrészt az önmagában is részesít a krisztusi hármas küldetésben, szükségszerűen következik a krisztushívők jog- alanyiság illetve méltóság tekintetében fennálló alapvető egyenlősége, mégha ez nem is zárja ki a lényegi funkcionális differenciákat. A történeti hitelesség kedvéért megemlítendő, hogy a krisztushívők két szociológiai státuszra történő osztása természetesen nem a XVI. század terméke. A Szent Jeromosra visszavezetett graciánuszi formula, mely szerint ‘Duo sunt genera Christianorum’ (populus ducens/populus ductus)15 már magában hordozza a klerikus-laikus ellentétpárt. 14 Vö. LONGHITANO, Batlesimo (nt. 5), 47. 15 C. XII, q. 1 c 7.
