Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szabó Péter: Az Egyházkép egy hangsúlyváltása (LG II.)
313 S^abó Péter Az Egyházkép egy hangsúlyváltása (LG II.) A ‘Isten népe’ modell kánonjogi aspektusai* Bevezetés Az egyházat a mai teológia, mint ismeretes, különböző modellek segítségével mutatja be.1 * Míg korábban egy-egy meghatározó kép abszolút dominanciája érvényesült, mára egyértelművé vált, hogy e képek egyike sem tudja az egyház gazdagságának teljességét megragadni. Következésképpen azokat szükségszerűen komplementer módon kell szemlélnünk és értelmeznünk, mégha ha az utóbbi évtizedek egyháztanának is voltak (és máig is mutatkoznak) bizonyos preferenciái. Közismert, az egyházról szóló zsinati konstitució —a korábbi inkább filozófiai-jogi megközelítésű egyháztannal szemben— az ‘Isten népe’ biblikus ihletésű képet választotta kiindulópontként, ezzel újra előtérbe állítva az egyház keresztség- ben gyökerező alapvető realitását.^ A korábbi, jellemzően institucionális egyházmodell lényegi értékei továbbra is szerves részét képezik a katolikus ekkleziológiának.3 Ugyanakkor a címben jelzett ‘új’ kép kétségtelen lényegi kiegészítést és hangsúlyváltozásokat hozott. Jelen írásunkban azt szeretnénk röviden áttekinteni, hogy honnan fakadt a korábbi dichotómikus egyházmodell, az mi módon lett meghaladva, s főként, mindezt hogyan és mennyire sikerült megjeleníteni a Zsinat utáni kodifikációkban. I. Ekkleziológiai kiindulópontok (megközelítési aspektusok) 1. A ‘hierarchiologikus’ egyházmodell Jelei már az antik korban megmutatkoztak, bizonyára ráerősítettek az invesztitúra kérdése körüli feszültségek is, ám a keresztények megosztottságát, tudniillik klerikus/laikus csoportra különítését teljes valóságában elsősorban a protes1 A jelen tanulmány az OTKA (F 034631) támogatásával készült. / A kutatást az MTA támogatta a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgiatudományi Kutatócsoportjában folytatott munka keretében. 1 A. DULLES, A Half Century of Hcclesiology, in Theological Studies 50 (1989) 419—442; D. HERCSIK, Avery Dulles: Teologo e cardinale, in La Civiltr Cattolica 2003/3, 357—370. “ Vő. LG II. fejezet. 3 Vő. LG 8, 20, 27. Ugyanakkor az egyház szuverenitását kifejezendő, ma már nem annyira a ‘tökéletes társaság’, mintsem inkább az ‘elsődleges jogyend' kifejezés az általánosan elterjedt.
