Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Sivadó Csaba: Az apofatikus teológia a keleti egyházban
306 Sivadó Csaba istenképiség visszaállítása által történik. Jellemzi e szakaszt a szenvedélyekkel való küzdelem, a befelé fordulás, az elfordulás a külső dolgok sokaságától, az apáthia, azaz az elvonatkoztatás a világi dolgoktól. Második út: „A Lélek tükrében való istenismeret”, mely kegyelmi tapasztalat. Olyan istenismeret, melyben nem Isten lényegét szemléljük, hanem az Ö jelenlétét tapasztaljuk meg. Ez a szakasz a Szendélek bendakásával is karakterizálha- tó. „Jelenségek által a lélek a láthatadan világ felé vezettetik. És ez a rejtett dolgok tudata egyfajta felhő, mely beárnyékoz minden külső megjelenést, s lassan vezeti és hozzászokatja a lelket, hogy azt keresse, ami rejtett”.12 Harmadik út: Isten ismerete a homályban, sötétségben. Az igazi istenismeret annak tudata, hogy célunk minden ismeretet fölülmúl, és az érthetetlenség homálya elzárja tőlünk azt mindenhol. Az a felfedezés, hogy Istent megtalálni annyi, mint vég nélkül keresni Őt. A negatív teológia tehát mód az Istennel való misztikus egység felé, akinek a természete föl foghatatlan marad számunkra. Isten nem jeleníti meg magát mint tárgy, mivel itt már nem ismeretről van szó, hanem unióról, egyesülésről. Minden igazi teológia alapja az az apofatikus alap, amelyet a kappadókiai atyák Eunómiusszal szemben megvédtek.13 Visszautasítva Eunómiosz nézetét, ők Isten abszolút transzcendenciáját állították, mely kizár minden lehetőséget, hogy Őt bármilyen emberi fogalommal azonosítsuk.14 Szent Bazil azt állította, hogy nemcsak az isteni lényeg, de a teremtett lényeg sem fejezhető ki fogalmakban. Bármilyen tárgyat szemlélünk, csak azok sajátságait, tulajdonságait elemezzük, melyek képessé tesznek bennünket arra, hogy róluk fogalmat alkossunk. De mindig marad valami, ami eltűnik elemzéseink elől, melyek kifejezhetetlenek maradnak. Épp a dolgok megismerheteden mélysége az, amely igaz és meghatározhatadan lényegüket alkotják a tárgyaknak. Istenre alkalmazott nevek az Ö energiáit nyilvánítják ki, melyek által felénk közeledik, de nem vonz közelebb lényegéhez, mely elérhetetlen.13 Néhány teológus fölhívja figyelmünket arra, hogy az isteni lényeg fölfoghatat- lanságának kérdése már korábban megtalálható a neoplatonikus filozófiában, főleg Plotínosznál. Egy lényeges tartalmi különbség azonban található a kettő között. A neoplatonikus gondolkodás megállapította, hogy Isten fölfoghatatlan az emberi értelem számára, de e fölfoghatadanság magyarázatát az emberi lélek bu12 Vő. uo. 13Eunómiosz azt tanította, hogy az Isteni lényeg kimerítő módon megismerhető, és hogy az egy szóval - a születetlenséggel - körülírható. Mivel a Fiú születik, a Szentlélek pedig származik, ezért tanítása burkolt arianizmusként is értelmezendő. 14 Vő. MEYENDORFF, J., Byzantine 'Theology — Historical trends and doctrinal themes, New York 1983, 11. 13 Vö. NAGY SZENT BAZIL, Adversus Eunomium /, in PG, 29,521-524, in LOSSKY, The Mystical Theology of the Eastern Church, 33.
