Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Nemeshegyi Péter SJ: A jó Isten Órigenész teológiájában
Nemeshegyi Péter 235 ten emberi érzelmeket érez, amikor az emberek dolgaival foglalkozik? »Urad Istened úgy ölti magára a te viselkedéseidet, ahogyan egy apa magára ölti fiának viselkedéseit« [MTörv 1,31, a LXX szerint idézve]. Az Isten úgy ölti magára a mi viselkedéseinket, ahogy az Isten Fia magára vette szenvedéseinket. Maga az Atya nem érzelemmentes (apathés)\ Ha könyörgünk hozzá, elfogja az irgalom és az együttérzés, szenved a szeretete miatt, azokba az érzelmekbe merül, amelyeket természetének fensége miatt nem érezhetne, és miattunk emberi érzelmi megmozdulásokat tapasztal”57. Ugyanezekben a homíliákban Origenész így fejtegeti tovább e gondolatokat: „Milyen jó a mi Istenünk! Megsiratja még azokat is, akik őt megtagadták. Szere- tetének érzelme miatt teszi ezt. Senki sem sirat meg olyasvalakit, akit gyűlöl. Isten még Nabukodonozort is megsiratja! Mit szólnak ehhez az eretnekek? Mit szólnak ehhez azok, akik azt állítják, hogy ezeket az embereket Isten azért teremtette, hogy elvesszenek?”58 Istennek vannak könnyei, de vannak örömei is. „Van- nak-e magának Istennek is ünnepnapjai? Igenis, vannak. Isten számára nagy ünnep az emberek üdvössége. Képzeld csak el, mekkora öröm Isten számára, amikor a tisztátalan ember tisztává lesz, az igaztalan ember gyakorolja az igazságosságot, az istentelen ember vallásos lesz! Minden ember megtérése ünnep az Isten " ' >>59 szamara . Mennyire különböznek e kifejezések a neoplatonikusok istenfogalmától! Persze, ezek ellenére Origenész nem tagadja Isten változatlanságának és szenvedélymentességének tanát. A fent idézett szövegek homíliákból származnak, és ilyen beszédekben, még Origenész esetében is, retorikai kifestéssel kell számolnunk. Világosan figyelmeztet is, hogy az ilyen kifejezéseket metaforikusán kell értelmezni60. A fent idézett, LXX szerinti MTörv 1. fejezetének 31. versét Origenész újra idézi és hosszan magyarázza a Jeremiás könyvéről mondott 18. ho- míliájában. A magyarázatból azt a következtetést vonja le, hogy Isten megnyilvánulásaiban mindig az emberek gyermekded beszédmódjához alkalmazkodik61. Mégis a fenti kifejezések nem elhanyagolandók. Origenész sohasem használta volna azokat, ha nem lett volna meggyőződve, hogy ezek a nagyon is emberi szavak is Isten láthatatlan arcának olyan rejtett vonásait sejtetik meg, amelyeket a középplatonizmus istenfogalmának hideg formulái nem tartalmaznak. Origenész azért használja e kifejezéseket, mert Isten arcát nem csak filozófiai természetű 57 In Ez-, 6,6, VIII, 384. 58 In Ez, 13,2, VIII, 443. 59 In Num; 23,2, VII,212. 60 Vő. In Num, 23,2,,VII,213-214: „Haec autem omnia in quibus vel lugere vel gaudere vel odisse vel laetari dicitur Deus tropice et humano more accipienda sunt ab Scriptura dici. Aliena porro est divina natura ab omni passionis et permutationis affectu, in illo semper beatitudinis apice immobilis et inconcussa perdurans”. 61 Vö. In Jer, 18,6, III, 158.
