Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Nemeshegyi Péter SJ: A jó Isten Órigenész teológiájában
Nemeshegyi Péter 233 fel. Órigenésznek e gondolatát átvették a későbbi egyházatyák, és Ágoston is állandóan felhasználja a dualista manicheusok elleni vitáiban44. A lét és jóság azonosítása miatt mondja Órigenész, hogy Isten mindenhatósága korlátolt. Kelszosz elleni művében így ír: „Amikor azt mondjunk, hogy Istennek minden lehetséges, ebbe a »minden« szóba nem foglaljuk bele sem az irreálist, sem az értelmetlent. Azt is állítjuk, hogy Isten nem cselekedhet gonoszságot, mert akkor megszűnne Isten lenni. Ha ugyanis Isten valami gonoszságot tenne, nem lenne Isten”45. Még világosabb egy másik szöveg: „Nézetünk szerint Isten megtehet mindent, ami nem akadályozza meg, hogy Isten legyen, jó legyen, bölcs legyen. Kelszosz nem érti, hogy milyen értelemben mondjuk Istent mindenhatónak. Azt mondja ugyanis, hogy Isten nem akar semmi igazságtalanságot elkövetni, és ezzel megengedi, hogy Isten tehetne ugyan valami igazságtalanságot, de nem akarja megtenni. Viszont mi azt állítjuk, hogy amiként a természetüknél fogva édes dolgok éppen édes természetüknél fogva nem tudnak keserű ízt létre hozni, és amiként a természetüknél fogva fényes dolgok, éppen fényt sugárzó természetüknél fogva, nem tudnak sötétséget létre hozni, úgy az Isten sem tehet semmi igazságtalanságot, mert az erre való képesség ellenkeznék istenségével”46. Origenész szerint tehát Isten, aki Lét és Jóság, nem hozhatja létre a Semmit és a Gonoszságot. A Jóságból csak jóság származhat. Az evangéliumi istenkép sodrásában Ez a jó Isten: élő Isten. Sőt, „a szó szoros értelmében az »élni« szó csak őt illeti meg, „mert Istenen kívül semelyik élőnek sincs teljesen változadan élete”47. Istennek ez az élete pedig önismerettel és örömmel jár: „Amikor Isten önmagát szemléli, önmaga ismerete és látása kimondhatadan megelégedéssel, vidámsággal és örömmel tölti el. Önmaga miatt vigadozik és örvend”48. Origenész hozzáteszi ugyan, hogy e szavakat „Istenhez méltó” értelemben kell felfognunk, de állítása érvényes marad. „Órigenész számára Isten nem hideg absztrakció, amilyennek általában a platonikusok képzelték Istent, sem nem az a megközelítheteden és meghatározadan fény, amelyről annyi gnosztikus álmodozott. Órigenész Istene: személy”49. 44 Vő. „Minden megromló a jóságát veszíti. Ha pedig minden jósága elenyészett, megszűnik létezése. (...)Amíg tehát van, addig jó. Végeredményben minden létező jó. A rossz - eredetét én annyira kerestem — semmiképpen sem mondható állagnak. Ha állag volna, jó is volna.. .Szinte kézzelfoghatóan világosan láttam, hogy te mindent jónak teremtettél” Áoosros, I'állomások, (ford. Városi István), 7.könyv, 12. fejezet. 45 Cels„ 5,23 11,24. 46 Cels., 3,70,1,262. 47 In ]oh., 2,17, IV,74-75. 48 In Jók, 32,28, IV, 473-474. 49 Fave, E. de, Origine, sa vie, son oeuvre, sa pensée III., Paris 1928, 39.
