Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Nemeshegyi Péter SJ: A jó Isten Órigenész teológiájában
232 Nemeshegyi Péter Órigenész itt bemutatott felfogását teológiájának több regiszterén is eljátssza. Lássuk például, hogyan magyarázza a János-evangélium prológusának 5. versét a fény-szó elemzésével: „Az Istenben levő fény elűzi az árnyékot, a tudatlanságot, a bűnt, és helyükbe lép. Ezért amikor nagy sötétségben jelenik meg, nem engedi, hogy a sötétség hatalmába kerítse. E fény nem más, mint az isteni Bölcsesség és Igazvolt. Bölcsességként elűzi az értelem tudatlanságát, Igazvoltként helyrehoz- za a lélek elhajlásait. így tud a sötétségben fényleni, és valóban saját sugarait akadálytalanul kiárasztani arra, akit megvilágosít. Ezért nem képes a sötétség hatalmába keríteni: a fény megjelenése önmagában elegendő ahhoz, hogy a sötétség eloszoljon, eltűnjön. Ne gondoljuk, hogy tevékeny állag módjára igyekszik hiába a fényt hatalmába keríteni. A sötétség egyszerűen eloszlik, eltűnik. Pál nem ismerte Krisztust, amikor üldözte. Rohant, a benne levő tudatlanság vezette félre, és ez a tudatlanság nem más, mint a sötétség. De amikor az általa üldözött fény elkezdett ragyogni, közvetlenül őrá vetve fényét, a sötétség eltűnt anélkül, hogy hatalmába tudta volna keríteni a fényt, amelyet üldözött. A keresztfán megtért rablót is a tudatlanság sötétsége tette vakká. Eltűnt a sötétség, és már nem tudja hatalmába keríteni a fényt. / Hadd beszéljek még világosabban. A fény nem más, mint az igazság. Amikor a hazugság és a csalárdság minden formájában üldözi a fényt, ezek akkor tűnnek el, amikor elérik a fényt. Elég a hazugság és csalárdság eloszlatására, hogy megjelenjen az igazság. Furcsának tűnik, de a sötétségnek távol kell lennie a fénytől, hogy próbálja azt hatalmába keríteni. Mihelyt közelít, hogy hatalmába kerítse, eltűnik. Mondhatjuk tehát, hogy a hazugságnak csak addig van bennünk ereje és tevékenysége, amíg távol tartja magát az igazságtól. Ilyenkor el akarja űzni azt értelmünkből. De mihelyt közelít az igazsághoz, kimutatja nem-lét mivoltát. / Ezért szükséges, hogy legyen bűn. Isten megengedte, hogy legyen, bár megakadályozhatta volna. Azért tette, hogy megmutassa az erény nagyságát”43. A bűn tehát csak látszólag pozitív létező. A bűn valóban: léthiány, és ennek a hiánynak a megtapasztalása segít, hogy helyesen értékeljük az egyetlen igazi valóságot, vagyis a jóságot és az erényt. A rossznak ilyen felfogása lényeges a teremtés gondolatának megfogalmazása számára. Ha a rossz problémájának megoldására a teremtmények hibás szabadakarati döntésére hivatkozunk fontos tényre mutattunk rá, és Órigenész is gyakran használja ezt a magyarázatot. E válasz azonban önmagában véve még nem ad feleletet arra a metafizikai kérdésre, hogy miként lehetséges a rossz egy olyan világmindenségben, amelynek léte teljes egészében a jó Isten teremtő akaratától függ. E kérdés megoldásához csak úgy jutunk közelebb, ha a rosszat nem pozitív létezőként, hanem léthiányként fogjuk 43 In Job., frgm. 3, IV, 486-487.
