Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Nemeshegyi Péter SJ: A jó Isten Órigenész teológiájában
Nemeshegyi Péter 231 ros értelmében egyedül Istenről mondhatjuk, hogy jó”37. „Isten lényegénél fogva jó, és nem csak megszokásból”38. Az órigenészi felfogást világosan mutató döntő szöveget a János-evangélium prológusának 3. verséhez fűzött magyarázatában találjuk. Origenész a k.bóris^ autú egeneto üde ben szavak értelmét keresi. Nem ismervén az e mögött rejtőző hebraizmust, és pontot helyezve a ben szó után, Origenész e szavakat a következőképpen értelmezi: „Nélküle jött létre a nem-lét”. Erre Origenész kezdi keresni a szentírásban, hogy mi is lehet ez a „nem-lét”. A Rómaiakhoz írt levél 4,17 és a LXX szerinti Eszter könyvében olvasható Eszter imájának egy kifejezése (21 .vers) nyomán arra a következtetésre jut, hogy' a „nem-lét” a bűnöst és a gonoszságot jelend. Ennek alapján így folytatja a prológus e versének magyarázatát: „Megérthetjük, hogy a bűnösöket gonoszságuk miatt miért nevezik nem-létnek, ha megfontoljuk Istennek a Kivonulás könyvében olvasható nevét: »Az Úr így szólt Mózeshez: A Létező (bo ón) a nevem«. A mi felfogásunk szerint, akik imádkozunk Istenhez, hogy az egyház tagjai legyünk, a jó Isten ejti ki ezeket a szavakat, vagyis az az Isten, akit Üdvözítőnk dicsőít e szavakkal: »Csak az Atyaisten jó«. Tehát a »Jó« azonos a »Létezővel«. Ámde a Jó ellentéte a gonoszság vagy a bűnös, a Létező ellentéte pedig a nem-lét. Ebből következik, hogy a bűnös és a gonoszság: nem-lét”. Ezért az ördög, amennyiben gonosz, és a bűnösök, amennyiben gonoszok, nem Istentől valók. „Mindazokat, akik a Létezőben részesednek — és a szentek azok, akik benne részesednek - jogosan létezőknek nevezzük. Viszont azok, akik a Létezőben való részesedéstől elfordulnak, megfosztódnak a Létezőtől és nem-létté lesznek. Ez az a nem-lét, amelyet nem teremtett az Ige”39. E szövegből a következő állításokat vezethetjük le. Az egyház azonosítja a Teremtő Istent, aki Mózeshez szólt és az Atyrit, aki Jézust küldte nekünk. Ugyanarról az Istenről mondja tehát a Kivonulás könyvvé, hogy ő a Létező, és Jézus azt, hogy ő jó. Origenész ebből arra következtet, hogy a jóság nem valamiféle tulajdonság, amely a tőle különböző isteni lényeghez társulna. Isten a Létező és ő a Jó, mert a jóság és a lét azonos. Hasonlóképpen a gonoszság és a nem-lét is azonos. A gonoszság: léthiány40. Ahogy a nem-lét szemben áll a léttel, ugyanúgy a gonoszság szemben áll a jóval. Origenésznél a gonoszság és a bűn erkölcsi értelmű fogalom41. Tehát azok ellentéte, a jó sem csupán ontologikus jóság, hanem erkölcsi jóság. Az igazi Lét tehát nem csak szellemi, hanem erkölcsi természetű42. 37 In Ml., 15,10, X, 374. 38 Selin Num., PG 12,578. 39 In Jók, 2,13, IV,68-70. 40 Vő. Prim., 2,9,2, V,165-166: „A jótól eltávolodni és a rosszban megállapodni azonos dolog”. 41 Vö. „[Origen’s] point of view is moral, not like that of Clement pseudometaphysical. Hence all the so-called negative attributes sink at once into a secondary place.” Bigg, C., The Christian Platonists of Alexandria (2. Kiadás), Oxford 1913, 198, 2. jegyzet. 42 Vö. In Rom., 4,9, PG 14,994: „Bona illa certum est proprie dici, quae ad virtutes animi pertinent et mala ea sola definiri, quae ad malitiam spectant et contra legem Dei aguntur”.
