Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Nemeshegyi Péter SJ: A jó Isten Órigenész teológiájában
227 Nemeshegyi Péter SJ / A jó Isten Origenész teológiájában Origenész sajátos istenképének lényegét a következő mondatokban foglalhatjuk össze. Egész gondolatvilágának alapja a Lét és az erkölcsi Jóság közötti azonosság. Minthogy Isten Origenész szemében maga a teljes és tökéletes Lét, ezért állítja, hogy Isten teljesen és tökéletesen Jó. Ez a jóság számára nem személytelen tökéletesség, hanem erkölcsi jóság, egy személyes Létező szerető jósága. E jóság ellentéte a bűn, megnyilvánulása pedig a jóakarat, ajándékozás, egyesülés, harmóniateremtés. Origenész az ilyen erkölcsi jóságot azonosítja a Léttel, és ezt a jóságot fedezi fel Istenében. A középplatonizmus sodrásában Mielőtt ezt a sajátos istenképet felmutató írásait elemeznénk, röviden vázoljuk istenképének azokat az általános alapvonásait, amelyeket a keresztény gondolkodó elődjei nyomán módosított középplatonizmus istenfogalmából vett át. Origenész nem foglalkozik az egy Isten létének bizonyításával. E lét számára magától értetődő igazság. Nemcsak a Biblia oltotta belé ezt a meggyőződést, hanem a korabeli görög-római kultúra közös szellemi légkörét képező középplatonizmus is erre tanította. Például a 2. századi görög filozófus, Türoszi Maximosz így ír: „Megállapíthatjuk, hogy az embereket egymással szembeállító sok ellentmondás közepette létezik az egész földön mindenki által elismert következő ésszerű meggyőződés: csak egy Isten létezik, aki mindenek atyja és királya (...) Ezt ugyanúgy állítja a görög és a barbár, ugyanúgy a szárazföld közepén lakó és a tengerpart lakosa, ugyanúgy a bölcs és a tudatlan”1. Isten az, aki Van. Minden más létező tőle kapja létét, és Isten létének súlyához viszonyítva szinte nem is létezik. Ahogy a test valóságához viszonyítva az árnyék nem létezik, vagy ahogy a tűz valóságához viszonyítva a füst nem létezik, úgy Isten létéhez viszonyítva ég és föld sem léteznek2. Egyedül az Isten agenétos^ 5 illetve agennétos^ 4, vagyis senkitől sem származik, senkitől sem születik. 0 minden létező forrása. Isten n/ís^y vagyis szellemi értelem5. Nincs teste, nincsenek emberi tagjai6. Isten „egyszerű értelmi termé1 Maximi Tyrii Pbilosopbumena (ed. H. Hobein), Teubner, Leipzig, 1910, XI.5. 2 Vö. I Reg, 1,11, in Griechische christliche Schriftsteller \/Ul (alább: GChS), Berlin, é. n. 20-21. 3 Vö. Cels., 2,51, 1,175; 4,38, 1,311; In lob., 2,2, IV,54; 19,2, IV,299; 20,22, IV,355; 1,29, IV, 37. 4 Vö. Cels., 8,14, 11,231; In lob., 13.25, IV, 249; Princ., 1,2,3, V,31; 1,2,6, V,35; 4,2,1, V,308; In tó.,2,10, IV,65; InNum., 12,1, VII,95. 5 Vö. Princ., 1,1,6; Cels., 7,38; 11,188. 6 Vö. In Gén., 3,2, VI,40; Princ., 1,1,1-4, V,16-20; Cels., 4,14..
