Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
Mezei Balázs 225 17. Hiszek benne, hogy ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza, feltételezi, hogy a kertet gondozó láthatatlan kertész úgy hozta létre a kertet, hogy kert mivolta attól függetlenül is fölismerhető, hogy valaki a kertész személyét fölismerné. Tény, hogy a kert valódi mivoltát csak a kertész személye magyarázza, hiszen ő az, aki perszonális intencionalitással szabadon létrehozta és fenntartja a kertet. De a kert mint a szabad intencionalitás szabad eredménye önmagában is, autonóm módon is létezik. A hívő kijelentése szempontjából a (17) kijelentés nem áll ellentétben azzal a kijelentéssel, mely szerint 23. A dzsungelben van egy kert; 24. A kertnek megvannak a maga törvényszerűségei, úgymint: 13. Létezik T egyetemes (természeti) törvény, mely KI, K2, K3 fizikai és kémiai elemek lokálisan együttes előfordulása esetén, K4 időn keresztül fönnálló K5 hőmérsékleti és légköri viszonyok közepette szükségképpen eredményezi J5-t vagyis a kertet. A fenti (23; 24; 13) kijelentések a protoracionális körhöz tartoznak, s ennek megfelelően szervesen illeszkednek az (1) kijelentés átalakított tartalmához, mely szerint 17. Hiszek benne, hogy ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza. A fundamentalizmus problémáját tehát a katolikus episztemológia azzal oldja meg, hogy feltárja előttünk a racionalitást övező protoracionális szférát. Ha a racionalitást jogosan vezetjük rassza egy tapasztalati vallás eredeti, központi összefüggésére — tehát például az SZBÖ elvére —, a% említett önellentmondás kiküszöbölése érdekében akkor is meg kell engednünk, hogy ezen eredeti összefüggést a protore- ligiózus (noétikusan: prototeológiai) összefüggés szférája övezi. A protore - ligiózus kör belső logikája a tapasztalati vallásra mutat, mégis a szabadság és az önállóság meglehetősen magas szintjét valósítja meg, megfelelően annak, hogy a kertész nem despota — aki fegyveres katonákkal kényszerít minden látogatót annak fölismerésére, hogy a kert miképpen jött létre és marad fenn —, hanem szabad: a szabad intencionalitás szabadságot eredményez. Első és második kijelentésünk valódi viszonya mindezek után világosabb: (1) és (2) a szabad intencionalitás viszonyában állnak egymással; nem redukálhatok egymásra, de az (1) kijelentés megalapozza és lehetővé teszi a (2) kijelen-
