Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
218 Mezei Balázs vallásos emberek, akik Isten létét egyfajta — magas szintű — hipotézisként tartják fenn, s mégis ehhez igazítják életüket. Továbbá azok a hívők, akik preszuppozí- ciósan tartják érvényesnek a „hiszek abban, hogy...” típusú kijelentéseiket, ennek tartalmát sok esetben hipotetikusan érvényesítik, például életesemények magyarázatában. A hívő hisz a láthatatlan kertészben, majd amikor egyik reggel úgy látja, a kertet valaki megkapálta, azt állítja, hogy nagy valószínűséggel a kertész járt a kertben. Ad hoc nem teljesen bizonyos abban, hogy valóban a kertész járt itt; de nagy valószínűséggel állítja ezt. Ám a kérdés lényege mégsem az, hogy az evidenciális hipotetikusság és a preszuppozivitás egymással összeférnek-e, hanem inkább az: vajon a hívő kijelentése: „hiszek abban, hogy...” alapjában véve milyen típusú? Merőben hipotetikus kijelentés bevezetéseként elfogadnunk némi hiányérzetet kelthet bennünk. Tudjuk, hogy például Rudolf Ottónak a szentre vonatkozó elemzéseiben a numinózus mozzanataihoz kötődő tapasztalat nem hipotetikus. Tudjuk, hogy a hívő meggyőződése, ha tartalmaz is hipotetikus elemeket, mégsem merőben ilyen. Noha Kierkegaard a hit ugrásáról beszél s ezzel mintha azt érzékeltetné, hogy a hit kockázatot tartalmaz, tudatlanságot, melyet valamilyen irracionális okból a hívő mégis magára vállal; mégis azt hiszem, hogy a „hiszek valamiben” jellegű kijelentéseknek már a köznapi formája sem felel meg ennek a leírásának. Azt mondtam az előbb, hogy a feleség férjhez intézett szava: „hiszek benned...” Price szerint visszavezethető olyan „hiszek valamit” típusú állításokra, mint például: Hiszem azt, hogy megállód a helyed a munkádban. Hiszem azt, hogy eléred a célodat. Hiszem azt, hogy megvéded a becsületedet... stb. Valóban a „hiszek valamit” eseteiről lenne szó mindebben? Nem zárom ki, hogy a bizalom inten- cionalitása tartalmaz ilyen tárgyi pólusokat. De a bizalom nemcsak tárgyi inten- cionalitás, hanem korreláció is: ahhoz, hogy tárgyak létezhessenek benne, léteznie kell a bizalomnak mint korrelációnak is. Ez a korreláció nem vezethető vissza a tárgyi pólusra; a „hiszek valamiben” típusú kifejezéseket nem meríti ki a „hiszek valamit” típusú kifejezések semmilyen halmaza, hiszen bármelyik feltételezi a korrelációt, amelyben fennállhat. Price a „hiszek valamiben” típusú kijelentéseknek valójában csak olyasmit akar meghagyni, mint a tündérek, Arthur király, mesés legendák hősei stb. De a fentiek alapján ez nem tűnik helyesnek. A tündérekben való hit csupán leszármaztatott változata, derivátuma a „hiszek valamiben” alaptípusának, mely az említett korrelációban áll fönn. A „hiszek valamiben” ennek megfelelően alapvető. Többek között ezért is elfogadhatjuk Alvin Plantinga állítását, mely szerint a hívés — vagyis immár a vallási hit — állapota nem evidencialitáson nyugszik. A „nem evidencialitás” nem azt jelenti, hogy a hitben nem jut szerephez evidencia; hanem azt, hogy a hit nem a benne megjelenő, szerepet játszó evidenciákból ered. Plantinga szerint bizonyos, hogy a hit nem racionális argumentumokból vezethe
