Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
Mezei Balázs 219 tő le; bizonyosan nem abból fakad, hogy a hit tartalma igazolt; nem abból, hogy visszavezetjük elemi állításokra, legyenek ezek akár önevidens állítások is, mint például: 2+3=5. Az eredmény belátása ez utóbbi esetben evidencialitáson nyugszik. Ezzel szemben a hit önmagát szavatolja, önmagát közvetlenül hitelesíti, vagyis, Plantinga állítása szerint, önhitelesítő (self-authenticating). A vallási kijelentés önhitelesítő jellege Plantinga nevezetessé vált református episztemológiájának egyik sarokállítása. Meg kell azonban vizsgálnunk, hogy a református episztemológia ezen tétele minden tekintetben kielégítő-e. Az önszavatolás (self-ivarrant) ugyancsak plantingai tézise szervesen kapcsolódik a Notre Dame-i filozófus ismert állításához, mely szerint a vallás racionalitása teljes egészében a valláson nyugszik és nem szorul igazolásra. A vallás nem azért racionális, mert valami rajta kívül álló tényező racionálisnak mutatja, hanem azért, mert önmagát mint racionálist fogja föl. Az a kijelentés, hogy „Isten létezik”, Plantinga felfogásában properly basic, sajátosan alapos. Plantinga egyik kedvenc példázatával élve: ahhoz a tudáshoz, mely a következő kijelentésben fejeződik ki: „Ma reggel jót reggeliztem”, nem szükséges semmiféle argumentum: közvetlenül, érvelés nélkül, argumentálatlanul bizonyos vagyok benne, „alapvetően” bizonyos vagyok benne, hogy ez a kijelentés bizonyos; sajátosan megalapozott. Ennek megfelelően mondhatjuk, hogy a kijelentés, amely szerint 17. Hiszek benne, hogy ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza, sajátosan megalapozott, semmilyen evidenciális megalapozásra nem szorul. A helyzet tehát nem úgy áll, hogy a hívő a példában a kert látványából, tényéből logikailag következtet bármilyen evidenciális ütőn a kertész létére, nem arról van szó, hogy bármilyen igazolás eredményeképpen, abból levezetve jut el a kertész létének a fölismerésére, hanem olyan hitet fejez ki, mely levezethetetlen, sajátosan megalapozott, önszavatoló. Ezért azt is mondhatjuk, hogy a másik kijelentés, amely szerint 18. Nem hiszem avf, hogy ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza, kategorikusan különbözik az előző kijelentéstől. Plantinga álláspontja szerint (17) aligha fogható föl tudományos magyarázatként a fentebb leírt, swinburne-i értelemben. Viszont a (17) jellegű állítások, mint például 19. Hiszek abban, hogy létezik Isten, vagy 20. Hiszem azt, hogy Isten teremtette a világot és gondot visel rá,
