Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
216 Mezei Balázs tencionális tette; és (B) I kertész intencionális tette analitikusan tartalmazza, hogy E kert mint következmény nem szükségszerű, hanem szabad akarati eredmény. Richard Swinburne megkísérelte, hogy a hempeli modellt úgy alakítsa át, hogy annak alapján (14) tudományos magyarázatként legyen megfogalmazható. Ennek érdekében két ponton kritizálja a hempeli modellt: először is rámutat arra, hogy a hempeli törvényfogalom jóval tágabb, mint a tudományos törvényfogalom; vagyis csak akkor beszélhetünk magyarázatról, ha a szóban forgó törvény nem esetleges általánosítás, hanem szükségszerűséget (szorosabb értelemben vett kauzalitást) kifejező leírás. Másodszor: az a kijelentés, hogy n%A—B, csak akkor magyarázó erejű, ha valamilyen oksági viszonyt tételezünk fel A és B között. Harmadszor: a hempeli modell reverzibilis, vagyis nemcsak azt engedi meg, hogy B- t A-val magyarázzuk, hanem ennek fordítottját is. Ezek alapján Swinburne a hempeli modell következő átfogalmazását javasolja: 15. JB tényállás vagy esemény tudományos magyarázatot nyer akkor, ha K tényállás vagy esemény (kiinduló körülményként) tartalmazza, hogy K fizikailag szükségessé vagy valószínűvé teszi — okozza, létrehozza, eredményezi — E bekövetkeztét. Swinburne állítása szerint a hempeli modell ezen az alapon már nem annyira látványos, mint eredetileg látszott, hiszen nem küszöbölhető ki'belőle az okozás, a létrehozás, az eredményezés fogalma. Swinburne ezen megfigyelése alapján javasolja, hogy az okozás fajtái között ne csak a hagyományos természeti törvények hatásmechanizmusából ismert ténylegesen vagy statisztikusan szükségszerű okozást vegyük figyelembe, hanem a személyi okozást is — az intencionális kauzalitást. Ha ezt elfogadjuk, példánkban (1) értelmet nyer. Hiszen az, hogy 16. I kertész T természeti törvények érvénye alatt, K kezdeti körülmény mellett intencionálisán hozza létre E kertet, már elfogadható a példában szereplő hívőnek is. Ebben az esetben (1) nemcsak sikerrel megy át a verifikáció, a falszifikáció és a koherencia próbáján, hanem megfelelő átalakítással tudományos magyarázatként is szerepelhet. Sajátos megalapozottság Ám ezen a ponton meg kell szakítanunk a gondolatmenetünket és (1) és (2) megfogalmazásának egy újabb, eddig figyelembe nem vett minőségére kell odafigyelnünk. Gondoljuk el: azt állítjuk, hogy a hívő (1) állítása tudományos magyarázat. Mit válaszolna erre maga a hívő? Azt mondaná, hogy az állító hozzáállást kifejező mellékmondatot — „azt hiszem, hogy” — nem értelmeztük helyesen. Azt
