Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
202 Lukács László b/ Jézus tökéletesen befogadja az Atya szeretetét emberségében is: így tud célba érni az Atya önközlése a Fiúnak halálig való engedelmességében. Az ő személyében így jön létre a tökéletes, személyes egység Isten és ember között. c/ Jézus nemcsak befogadja az Atya szeretetét, hanem véges emberségét teljesen beléadja az Atyába, hogy így Isten-emberi szinten is létrejöhessen az a tökéletes és kölcsönös egység, amely az immanens Háromságban az Atya és a Fiú között fennáll. d/ Ez az Isten-emberi kommunikáció nem zárul le Jézus személyében, hanem arra irányul, hogy az egész emberiséget összekapcsolja Istennel, s így beteljesítse Isten örök üdvözítő akaratát, „de gratia ad gloriam”. Folytatódik tehát Krisztus feltámadása után, az egyházban. 7. A% egyhá^ mint s^akramentum Jézus ősszentsége az egyházban mint alapszentségben folytatódik: ez a nézet általánosan elterjedt a teológiában a II. Vatikáni zsinat óta. „Az egyház Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének.”47 „Az üdvösség egyetemes szakramentuma.”48 Jézus közvetítő szerepe, Isten és ember üdvösségre vezető kommunikációja benne folytatódik tovább. „Jézus a reál-szimbóluma Isten önközlésének a világ számára. Az egyház feladata az, hogy történelmileg jelenvalóvá és foghatóvá tegye a világon belül Isten önközlésének e szimbolikus formáját. (...) Krisztus csak akkor lehet egyszer s mindenkorra Isten jelenlétének reál-szimbóluma az emberiség számára, ha Isten önközlésének a szimbolikus formája Jézusban történelmileg folytatódik.”49 A két szimbólum között azonban lényeges a különbség. Krisztus a reál-szimbóluma és szakramentuma Isten jelenlétének. Az egyház azonban csak annyiban ez, amennyiben Krisztust hordozza és tükrözi vissza. Krisztus napját holdként adja tovább, ahogyan már az egyházatyák szívesen éltek evvel a hasonlattal.50 Az egyház Krisztushoz hasonló funkciót tölt be: a történelemben jelenvalóvá teszi Isten üdvözítő kinyilatkoztatását (a kegyelmes Isten lehajlása, közeledése az emberekhez), másfelől viszont élő hittel kell befogadnia Isten ajándékát, és viszonozni azt Isten és az emberek iránti szeretetével. Krisztus a mindenség középpontja, az egyetlen Közvetítő Isten és ember között, az egyház pedig Krisztus testeként folytatja ezt a közvetítő funkciót: találkozási pontja, helye annak az „is47 Lumen Gentium 1. 48 Lumen Gentium 48. 49 FIORENZA, F. S., Foundational Theology, Crossroad, New York 1995, 95. 50 LUBAC, H. de, Paradoxe et Mystère de l’Église, Cerf, Paris 1967, 32-35.
