Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
194 Lukács László Ábrán szemléltetve: JELADÓ - JELZETT TARTALOM - JEL - JELFOGÓ Rahner a Logosz-teológiában látja a szimbólum-teológia csúcsát: „A Logosz az Atya „Szava”, tökéletes képmása, lenyomata, visszatükröződése, önkifejeződése, röviden: „szimbóluma”.17 Lies az Atyának ezt a benső önkimondását a Fiúban perichorészisznek nevezi: „Egymásban létükben (circuminsessio) megtaláljuk az isteni személyek valós különbözőségét és másféleségét, amely nem jelent elválasztást.”18 Abban minden szerző egyetért, hogy az Atya benső kifejeződése a Logoszban, az isteni személyek benső egymásbanléte az immanens Szentháromságban teszi lehetővé azt, hogy Isten megnyílhat kifelé, az emberek felé is, őket is bevonhatja ebbe az isteni perichorészisbe. „Mivel Istennek az istenségen belül »ki kell fejeznie« önmagát, ezért tudja kifelé is kifejezni magát.” Ebből következik, hogy „az emberré vált Logosz Isten abszolút szimbóluma a világban, amelyet felül- múlhatatlanul betölt az általa szimbolizált valóság.19 Hozzátehetjük: Isten Jézus Krisztus szentsége, hiszen benne emberi alakban jelent meg Isten, valóságosan, de mégis rejtve. Megjelent, de „csak” emberi alakban, egyszerűen azért, mert ez hozzátartozik földi valóságunk törvényéhez. A második kérdésbeiç A fentiekben benne rejlik immár második kérdésünk: vajon a szimbólum csak a mi anyagi világunkban szükséges eszköze-e a kommunikációnak, vagy pedig része a Szentháromságon belüli kommunikációnak is. Másként: az örök Logosz is az Atya szimbóluma-e, vagy pedig csak az emberré vált Logosz? Szimbólumnak nevezzük-e az isteni személyek perichorésziszét, egymásban való kifejeződését is? Ha igen, akkor a szakramentalitás örök és végérvényes eszköze és hordozója a szeretetnek, itt, a mi világunkban, de Istenben, az üdvösségben is. Ha nem, akkor pedig a szakramentalitás csak a mi emberi, test-lélek összetett valóságunkhoz, testi-személy-voltunkhoz tartozik: véget ér a földi történelemmel, hogy átmenjen a visio beatifica állapotába. Egy biztos: ha az immanens Háromságban — a „kezdetben” — a teljes isteni egység egészen közvedenül (tehát egészen eszköztelenül) valósul is meg a három személy egységében, mihelyt megnyílik az emberi világra, ezt csak szimbólumok segítségével teheti: a teremtésben, az üdvösségtörténetben, Krisztusban, az egyházban, a szentségekben. 1 RAHNER, 'Zur Theologie des Symbols, in Schriften %ur Theologie IV., 292. 18 LIES, Sakramententheologie, eine personale Sicht, 51. 19 Vö. RAHNER, Zur Theologie des Symbols, in Schriften %ur Theologie IV., 293.
