Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
192 Lukács László fenntartsa az eleven kapcsolatot a Krisztusban az emberiségre kinyílt isteni sze- retetközösséggel, és segítse tagjait és az egész emberiséget, hogy ezt a kommunikációt egyre teljesebbé tegyék egymással (szeretetben és szolidaritásban) és Istennel (hitben, reményben és szeretetben). •d/ Az egész történelem - akárcsak egy hatalmas gleccser mozgása — szinte észrevétlenül, lassan, de visszafordíthatatlanul és megállíthatatlanul tart előre a végső, eszkatologikus beteljesülés felé: az üdvösség a végcélja a teremtésnek, az a beteljesült perichorészisz, amelyben a Szentháromság személyei „mellett” (pontosabban a feltámadt Krisztuson keresztül, a Szentlélek által bennük, az ő szeretetközösségükben) részt kapnak az üdvösségre beérkezett emberek is. 3. A szentségek mint reálszimbólumok A kommunikáció teológiájában új szempontokat hozott a szentségeknek reálszimbólumokként való megközelítése. A 20. század folyamán több oldalról is vizsgálták a szimbólumok szerepét az ember életében. Karl Rahner gazdag irodalomra támaszkodva szólhatott hozzá a szimbólumok ontológiájához, és mondhatta ki alaptételként: „A létezők önmagukban szükségszerűen szimbolikusak”.^ Fölveti, hogy ki kellene dolgozni „a keresztény szimbólumvalóság teológiáját”.8 9 A tomista hagyományt követve írja: „Az igazi szimbólum (reális szimbólum, Realsymbol) lényegi alkotóeleme annak, hogy az egyik létező a másikban valósítja meg önmagát.”10 Rahner a szentségeket ilyen reálszimbólumoknak tekinti, amelyek létre is hozzák, tartalmazzák is azt, amit jeleznek. A szimbólum tehát hozzátartozik magához a léthez. Evvel kapcsolatban két kérdés vár tisztázásra: 1. Minden létezőnek a kifejeződését szimbólumnak mondjuk-e, vagy pedig csak a személyből induló és személyhez címzett kifejezést, tehát a „hatékony”, vagyis célba jutó közlést, a kommunikációt? 2. A szimbólum az anyagi világunkat felhasználó jelzést, kifejezést jelent-e, vagy pedig beszélhetünk szimbólumról, szimbolikus kifejezésmódról ezen a mi anyagi világunkon kívül is? (Fölvethetjük a kérdést: hogyan kommunikálnak egymással az angyalok, vagy még inkább: hogyan folyik a kommunikáció a három isteni személy között a Szentháromságban?) Az első kérdéshez: Rahner, mint láttuk, első közelítésben a szimbólumnak a filozófiai hagyományban gyökerező értelmezését használja. A szimbólum az ő értelmezésében 8 RAHNER, Zur Theologie des Symbols, in Schriften %ur Theologie IIŐ, 278. 9 Uo. 309. 10 Uo. 290.
