Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
Lukács László 191 ben lévő személynek létközössége: három isteni személy szeretetközössége egyetlen isteni lényegben. Hiszen a szeretet nem pusztán valaminek a tulajdonsága, nem is önálló valóság, hanem olyan folyamat, amely személyeket fűz egységbe egymással, anélkül, hogy személy-voltukat, tehát különbözőségüket megszüntetné. János prológusának ismert szavai éppen erre utalnak. Isten öröktől fogva beszédes: az immanens Szentháromságban az Atya öröktől fogva „mondja ki” az Igét, a vele egylényegű Fiút, s kettejük szeretetéből származik a velük egylénye- gű, harmadik isteni személy, ennek az önmagát folytonosan ajándékozó szeretetnek vinculuma, donuma, ahogy Ágoston nevezi. János szavát mai terminológiával így is fordíthatnánk: Isten a kommunikáció, a három isteni személy kommu- niója az immanens Háromságban. Világunkat és az ember végpő célját ebben az összefüggésben érthetjük meg. Isten szeretetének misztériuma, örök elhatározása az, hogy ebben a kommu- nióban részesítse az általa teremtett embert. Ez a történelem legmélyebb értelme és végső célja. Ebben az értelemben van igaza Rahnernek, hogy „az üdvösségtörténet koegzisztens az egész emberiség történetével”.6 A világ és történelme a Szentháromság szeretetközösségéből indul el, és oda tart az eszkatologikus végső beteljesedésben. Az immanens Szentháromság kommunikációja kinyílik az üdvösség ökonómiájában, hogy a történelem végén beteljesedjék az üdvösségben. Ha a kommunikáció területeit kívánjuk számbavenni, négy — egymással összefüggő, mégis jól elkülöníthető — mozgást, kommunikáció-típust különböztetünk meg a kommunikációban résztvevők csoportjai alapján. •a/ A kommunikáció örök, teljes és abszolút formája: a Szentháromság személyeinek perichorészisze. •b/ Ebből nyílik ki Isten örök misztériuma, amikor megteremti a világot és az embert, mégpedig avval a céllal, hogy az üdvösségre — tehát saját perichoretikus szeretetközösségébe — meghívja. Az Isten és ember közti kommunikáció a teremtéssel kezdődik, minőségi fordulatot vesz az ószövetségi kinyilatkoztatás történetében, Krisztusban válik teljessé, majd folytatódik a Szentlélek bennünk lakásával. •c/ Az ember közösségre, kommunikációra alkotott lény. Úgy van megalkotva, hogy képes legyen befogadni Isten önközlését, és meg tudjon nyílni Isten és embertársai felé:7 az emberközi kapcsolatok ősforrása és ősmintája a Szentháromság perichorészisze. Az egyház „az üdvösség szentsége”: küldetése az, hogy 6 RAHNER, K., Das Christentum und die nichtchristliche Religionen, in Schriften %ur Theologie IA, Ben7.iger, Einsiedeln 1962, 147. 7 Vö. „Isten a teremtményt úgy alkotja meg, mint önmaga lehetséges kifejezésének grammatikáját” RAHNER, Zur Theologie der Menschwerdung, in Schriften çtr Theologie /IA, Benziger, Einsiedeln 1960, 149.
