Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
190 Lukács László los megfogalmazást is nyert. A Szentháromság újabb teológiai megközelítései szinte kivétel nélkül a személyek közösségéből indulnak ki, mondhatjuk, ezek nyomán egy új, személyes ontológia van kialakulóban.3 A híres ortodox teológus, Zizioulas egész személyes ontológiáját a Szentháromság személyeire építi: „Lényege azonos a kommunió aktusával. (...) A szeretet mint Isten létmódja »hiposztatizálja« Istent, alkotja a lényét.”4 A II. Vatikáni zsinat óta a szisztematikus teológiában általánossá lett az üdvösségtörténeti szemlélet, amely igen alkalmas arra, hogy a történelmet — lényegét tekintve — Isten és ember kommunikációjának történeteként fogjuk fel. Az üdvösségnek ebben az öröktől elgondolt ökonómiájában, a két valóság kapcsolata lényegénél fogva szentségi/szakramentális módon történik. Az egyetemes katekizmus „szentségi üdvrend”-ről beszél, és — a zsinat nyomán — e tágasabb összefüggésben tárgyalja az egyház szentségeit. Isten „szentségi módon” nyilatkozik meg és közli magát az emberrel, mi pedig „szentségi módon” részesedhetünk az O életében.5 Mint annyi más területen, a szentségek teológiájában is döntően új utat nyitott Karl Rahner, amikor a szimbólumok filozófiája és teológiája felől vizsgálta azokat. Gánóczy Sándor viszont a kommunikáció-elmélet felől értelmezi a szentségeket. A két szemlélet kiegészíti egymást. (Gánóczy két évtizeddel később foglalkozott a szentségekkel, így felhasználhatta már az időközben kifejlődött kommunikáció-elmélet eredményeit.) Ebben az írásban főleg kettejük szemléletére alapozva kívánjuk megmutatni, hogy — éppen a szimbólumok és a kommunikáció újabb szempontjainak felhasználása révén — a szakramentalitás elve hogyan hódított tért az utóbbi évtizedek teológiájában. Előbb azonban tisztáznunk kell néhány szempontot. 2. „Kezdetben volt af Ige” „Isten a szeretet”. Szent János kijelentése egyetlen szóban foglalja össze azt, amit Istenről tudnunk kell. A „szeretet” szó azonban nem a merev monoteizmus értelmében vett egyszemélyes Istenség egyik, vagy akár legfontosabb tulajdonságát fejezi ki, hanem azt a nyitott monoteista felfogást, amelyet a kinyilatkoztatás alapján a kereszténység kezdettől vall: Isten három, egymással tökéletes egység3 Itt elegendő csupán néhány szerzőt említeni: „Az isteni szeretet nem szerelmesek steril szimbiózisa, hanem a tökéletes élet lendülete, amelyben maga a szeretet válik valósággá az egymást szeretők fölött és nyomán az ontológiai személyesség egész intenzitásával” (HILL, W. J., The Three- Personed God, The Catholic University of America Press, Washington D.C. 1988, 75.) „A Szent- háromság teológiájában új ontológia alakult ki, hiszen Istenben a lét: együttlét” (GUNTON, C. E., The Promise of Trinitarian Theology, T and T Clark, Edinburgh, é. n. 39). 4 ZIZIOULAS, J.D., Being as Communion, Darton, Longman and Todd, London 1985, 44-46. 5 A. Katolikus Egyház Katekizmusa, SZÍT, Budapest 1994, 231 skk.
