Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
178 Kuminetz Géza (1161*), és amelyben szilárd oltár található, mely szintén a templommal együtt megáldott vagy felszentelt. A kápolnát így határozta meg: A kápolna az istentiszteletre rendelt hely, de nem azzal a legfőbb céllal, hogy az összes hívek hasznát szolgálja a vallás nyilvános gyakorlása terén (1181 1§*). A kápolna továbbá lehetett nyilvános, félig nyilvános és magán (házi) kápolna, amit szintén meghatározott az 1181. kánon. Nyilvános volt a kápolna, ha főképp valamely testület vagy magánosok javára létesült, úgy azonban, hogy minden hívőnek, legalábbis az istentiszteletek ideje alatt törvényesen jóváhagyott joga volt azt látogatni. Félig nyilvános volt a kápolna akkor, ha valamely közösség vagy ott összejövő hívő társaság javára létesült, de nem volt szabad akárkinek azt látogatni; magán, vagy házi kápolnának az a hely minősült, ha magánházban csak egy családnak, vagy magánszemélynek javára létesült. A templomokat tovább lehet csoportosítani. így azok lehetnek 1. székesegyházak, 2. templomigazgatósághoz tartozó templomok, 3. kegytemplomok, 4. Jogi személyiség nélküli templomok, 5. Jogi személyhez kapcsolt templomok: a) káptalani, b) plébániai, c) klerikusi szerzetesintézményhez vagy apostoli élet társaságához tartozó, d) világi szerzetesintézményhez tartozó, e) testvérülethez tartozó, f) szemináriumhoz tartozó, g) plébániához tartozó (de nem plébánia-) templom. 3.2. Az új fegyelem (1214 CIC) Az új Kódex új struktúrába helyezte a joganyagot, mely így logikusabbá vált. 1) Egy csoportba tette a templomokat és a nyilvános kápolnákat, mindegyiket templomnak nevezve. 2) Kápolnaként a félig nyilvános kápolnákat minősítette, vagyis ezek számára tartotta fenn a szó használatát. 3) A magánkápolnának új nevet adott (oratorium privatum helyett cappella privata). Közös elem bennük az, hogy mindhárom szent hely az istentiszteletre rendelt. A sajátos elem, mely egymástól különbözted meg ezeket a helyeket, azokra a hívekre vonatkozik, akinek joguk van az adott szent helyet használni. Ha e jog minden hívőt megillet, akkor templomról van szó. Nincs jelentősége annak, hogy a templom magánszemélyé vagy jogi személyé-e, vagy hogy van-e jogi személyisége vagy nincs. Ha e jog a híveknek csak bizonyos csoportját vagy bizonyos közösséget illet meg, úgy a szent hely neve kápolna. Ha ez a jog csak egy vagy néhány meghatározott természetes személyt, családot illet, úgy a hely neve magánkápolna. A keleti Kódex fogalmazásmódja markánsabb, mivel úgy rendelkezik, hogy a templom kizárólag az istentiszteletre rendelt szent hely. Másik közös elem az illetékes hatóság részéről történő intézkedési jogkör. A megyéspüspök a templomok vonatkozásában; az ordinárius (helyi, szerzetes) a
