Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
176 Kuminetz Géza 2.4. A szent jelleg elvesztése (1212 CIC) A szent helyek elveszítik felszenteltségüket, vagy megáldottságukat az alábbi esetekben: 1) ha nagy részben romba dőltek, 2) ha tartósan közönséges használatba kerülnek az ordinárius határozatával, 3) ha ténylegesen tartósan közönséges használatba kerülnek, bármi legyen is az oka ennek (akár törvényes, akár törvénytelen, pl. a világi hatóságok elrekvirálják). Ez utóbbi előírás új, mivel a régi Kódexben csak az ordinárius dekrétumával kerülhettek ezen a címen profán használatba és vesztették el szent jellegüket. Mikor lehet egy templomot profán használatba adni? Egyrészt ha lehetetlen istentiszteleti célra használni, vagy nincsenek meg az eszközök a restaurálásra, másrészt egyéb okai is lehetnek ennek. Ha lehetedenné válik egy templom felújíttatása, és emiatt nem lehet a helyet istentiszteleti célokra használni, mert pl. életveszélyes a benn tartózkodás, úgy ebben az esetben a megyéspüspök szabadon eljárhat és profán (de nem közönséges) használatba adhatja. Nem szükséges meghallgatnia senki véleményét, csak a közigazgatási határozat kibocsátásához szükséges feltételek szerint kell eljárnia14. Egyéb ok fennállta esetén, mielőtt a megyéspüspök rendelkezne, meg kell hallgatnia a papi szenátust, és meg kell kapnia azok hozzájárulását, akiknek törvényes jogaik vannak a templom felett. Hogy mi egyéb súlyos okok indokolhatják egy templom profán használatba adását, a Kódex nem sorolja fel, ezért a kánoni hagyományt is figyelembe kell venni a helyes értelmezéshez. A régi jogban, melyet megerősített a Trienti Zsinat és a korábbi Kódex is, csak akkor volt megengedett a templom profán célra történő átadása, ha egyidejűleg lehetetlen volt használni céljának megfelelően, és ha lehetetlen volt a restaurálása (anyagi, egyéb okok miatt). A Szentszék állandó joggyakorlata mindig különleges engedélyt kívánt meg azokban az esetekben, amikor nem álltak fenn a lehetetlenség feltételei, így pl. ha a megyéspüspök meg akart szüntetni egy még az istentiszteletre alkalmas plébánia templomot, mivel másutt egy nagyobbat kívánt építeni azért, hogy a hívek számára könnyebben megközelíthető legyen.15 A kánonjogtudomány eddig nem sokat foglalkozott e kánon értelmezésével, így annak pontosabb meghatározásával, hogy mi is minősül egyéb súlyos oknak a profán használatba adást illetően. Egyes szerzők hoznak azonban néhány olyan példát (tényállást), ami a profán használatba adást javallhatja16: 1) Ha csak igen 14 Vö. MONTINI, G. P., lui cessatione degli edifici di culto, in Quademi di Diritto Ecclesiale 13 (2000), 283-284. 15 Vö. uo. 285. 16 Vö. uo. 286-287.
