Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
Kuminetz Géza 175 ám az egyházi fegyelem józanul ezt nem engedélyezte, mivel a templom Isten háza12. A kápolnák és a magánkápolnák, melyeket nem áldottak meg, kánonjogi értelemben nem minősülnek szent helyeknek. Ettől függedenül nem lehet másra használni őket, mint vallási célra (1223 és 1226. kk.). 2.3.1. A szerit helyek meggyalátyása (1211 CIC) Az új Kódex is hozza a meggyalázás kategóriáját, ám egyszerűbb és enyhébb formában. A szent helyeket csak olyan ott végbement súlyosan igazságtalan és a híveket botránkoztató cselekmények gyalázzák meg - melyeknek jogi, liturgikus hatásuk van —, amelyek a helyi ordinárius megítélése szerint olyan súlyosak, és a hely szentségével annyira ellentétesek, hogy ott nem szabad istentiszteletet végezni. Az istentisztelet folytatásához a liturgikus könyvekben előírt bűnbánati szertartás elvégzése szükséges, hogy az igazságtalanságot helyrehozzák. A meggyalázás kritériuma tehát nemcsak objektív, hanem szubjektív elemet is tartalmaz. A hívek botránkozása a hívek vallási érzékenységétől is függ, továbbá az eset súlyosságának megítélése szintén a helyi ordináriusra van bízva. Korábban objektív értelemben súlyosan igazságtalan cselekményeknek tekintették az alábbi tetteket: gyilkosság, öngyilkosság, vétkes és nagyobb vérontás, gonosz és aljas célok, melyekre a templomot felhasználták, hitetlenek vagy kinyilvánított illetve kiszabottan kiközösítettek eltemetése (1172. k. CIC ‘17). Ezek ma is hasznos példák. De ilyen cselekménynek minősül kétséget kizáróan az Eucha- risztia meggyalázása, vagy azok a cselekmények, melyek súlyosan sértik az ember és a társadalom méltóságát. A szent hely meggyalázójára is vonatkozik az 1376. kánon büntetése, vagyis megfelelő büntetéssel büntetendő. A meggyalázás ugyanakkor önmagában véve nem veszi el a hely szent jellegét. A szent hely az alábbi tényállások megvalósulásakor veszíti el szent jellegét: 1. Ha a hely nagy része elpusztul, pl. bombatalálat éri, vagy romba dől, mivel nem volt pénz a tatarozására, 2. Ha tartósan közönséges használatba kerül (akár ténylegesen, pl. ateista hatalmi szervezet erőszakkal magtárként használja a falu templomát, vagy az ordinárius ilyen határozatával). Ha az ilyen helyet ismét szent célra kívánják a későbbiekben használni, úgy ismét fel kell szentelni vagy meg kell áldani azt. Az egyházi törvény védi a szent helyek szent jellegét. E törvény tisztán egyházi jogon (nem isteni jogon) kötelez13. 12 Vö. MANZANARES, J., De aedificio sam problemata retention atque nova codißcatio, in Periodica 63 (1974), 75-80. 13 Vö. RISK, Decet domum Domini sanctitudo, 581.
