Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
170 Kuminetz Géza alábbis nincsenek erről dokumentumaink, nincs olyan szertartásnak sem nyoma, mely a templom felszentelésére utalna. A keresztényeknek abban az időben két okból sem volt templomuk: 1) az üldözések miatt, amelyek lehetetlenné tették a templomépítést; 2) a tanítványok pedig mint élő kövek törekedtek lelki épület építésére3. Az apostolok jártak a templomba, de a kenyértörést magánházaknál végezték. Mint általában a vallási közösségek, a tagok összejönnek, imádkoznak, megosztják egymással a tapasztalataikat, lelki támogatást kapnak. Erre szolgál a templom. Az üldözések alábbhagyásával a keresztények is templomokat kezdek építeni, s eg)' sajátos cselekménnyel, a felszenteléssel adták át a liturgikus funkciónak őket4 5. A templomok felszentelésének szokása két dologban gyökeredzik: 1) a vallásosság erényében; 2) abban, hogy az emberben született ösztönzés van arra, hogy nagyobb készséget mutasson Isten iránt az ilyen dolgokban. A templom az egész közösség közös használatára, mintegy közös beleegyezéssel szentelődik fel, s ezzel a külső megnyilvánulással az a közös szándék mutatkozik meg, hogy a közösség az Isten tiszteletére szívesen hajlik3. Először a szent helyek általánosságban vett fogalmát és a vonatkozó fegyelmet kell megvilágítanunk, majd pedig a templomot mint sajátosan szent helyet fogjuk bemutatni a hatályos jog fényében. 2. A sgent hely fogalma (1205 CIC és 868 CCEO) Kánonjogi értelemben szent helyről akkor beszélünk, 1) ha valamely helyet tartós jelleggel a hivatalos istentiszteletre, vagy a hívők temetkezésére rendelnek 2) a liturgikus könyvekben előírt felszenteléssel vagy áldással. Mindkét elem létesítő elem, tehát egyidejű teljesülésük esetén beszélhetünk kánonjogi értelemben szent helyről. Ebből a meghatározásból következik, hogy lehetséges olyan helyről beszélnünk, mely habituálisan az istentiszteletre lett rendelve, de nem lett felszentelve vagy megáldva (ám a dolog fordítva nem lehetséges). Helyet csak azzal a szándékkal szabad felszentelni vagy megáldani, hogy ezáltal kizárólag az isten- tiszteletre lesz rendelve. Másként fogalmazva: minden szent hely istentiszteleti hely, de nem minden istentiszteleti hely szent hely. A Kódex tehát meghatározza a szent hely fogalmát, mely lényegében azonos a korábbi törvénykönyv 1154. kánonjával, kis terminológiai újítással, mivel a consecratio helyett a dedicatio szót használja. Kötelező felszentelni a székesegyházakat és a plébániatemplomokat, valamint a fix oltárokat. A felszentelés ünnepélyesebb a megáldásnál, és stabilabbá teszi a 3 Vö. uo. 508. 4 Vő. uo.'510. 5 Vö. RISK, I., Decet domum Domini sanctitudo, in Periodica (1959), 572.
