Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
Kuminetz Géza 171 hely szent jellegét (önmagában véve visszavonhatatlanul és kizárólagosan az istentiszteletre szánja a helyet). A keleti Kódex fogalmazásmódja eltér ettől: A szent helyekkel kapcsolatban nem beszél kifejezetten a felszentelésről vagy áldásról, hanem arról, hogy az eparchiális püspök engedélye szükséges létesítésükhöz, hacsak a jog kifejezetten másképp nem rendelkezik. 2.1. A felszentelés és az áldás A felszentelés a helynek tartósan szent jelleget kölcsönöz. Az áldás kevésbé ünnepélyes cselekmény, ám ha hely megáldása történik, ez is tartósan szent jelleget biztosít annak (benedictio consdtutiva). Hely felszentelésére akkor kerül sor, amikor azt örökre és kizárólagosan az istentiszteletre rendelik. Püspök végzi és krizmát használ a felszentelés során. Áldást pedig inkább akkor alkalmazunk, ha csak ideiglenesen, vagy csak sajátos okok miatt akarunk helyet, dolgot az isten- tiszteletre rendelni (hiányzik az örökös és kizárólagos jelleg).6 Ez kitűnik abból, hogy a törvényhozó mikor kívánja meg a felszentelést és mikor elégszik meg csak az áldással. Templomot és szilárd oltárt mindig fel kell szentelni, s e feladat a megyéspüspöknek van fenntartva, s csak kivételesen bízhatja papra. Csak azok a felszentelések érvényesek, amit a püspök végzett, vagy a kellő felhatalmazással rendelkező pap. Úgy tűnik, a megbízás ebben az esetben különleges megbízás (mandatum speciale). Minden egyéb hely esetében elég a megáldás, melyet a helyi ordinárius végez, amit ő maga is delegálhat papnak (jelen esetben nincs szükség különleges megbízásra)7. 2.1.1. A felszentelést végző személy (1206 CIC) Az 1169. k. 1 § szerint a felszentelések általában az érvényességhez kötötten azoknak vannak fenntartva, akik püspökké vannak szentelve. A pap csak akkor szentelhet, ha ezt számára a jog vagy törvényes felhatalmazás megengedi. A jelen kánon szerint a hely felszentelése önmagában a megyéspüspöknek (és akik a jog szerint vele egyenlő elbírálásúaknak, akkor is, ha nem püspökök) van fenntartva. így a területi apát, a területi prelátus, a stabil módon létesített apostoli kormányzóság kormányzója, az apostoli prefektus és vikárius, az egyházmegyei kormányzó. E személyek helyet felszentelő fakultásukat delegálhatják a saját területük számára: bármely püspöknek, akár állandó jelleggel is (természetesen a katolikus egyházzal teljes közösségben levő püspökről van szó), papnak is, de csak ki6 Vo. MOSCA, V, I íuoghi e i tempi sacri, in AA.VV., Lui Junzjone di santificare della Cbiesa, (Quaderni di Mendola 2), Milano 1995, 199. 7 Vö. uo., 200.
