Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
164 Kruppa Tamás adni tudó, tiszteletet parancsoló „súlya” van. Kabód = súly.4^ A szónak ez a legősibb, elsődleges jelentése. 8. Krisztus „dicsősége” Isten dicsősége olyan dicsőség, amelyen minden dolog megfordul, ezért méltán áldja őt minden teremtmény (vő. Zsolt 19,2). A bűnbeesés után talán az a tapasztalat jelenti a legősibb bibliai protoevangéliumot, ami azt mutatja, hogy Isten nem vonta vissza „szavát” az embertől. Ennek következtében már a Jahvista őstörténet is azt az üzenetet implikálja, hogy a bűn miatt nem szabad túlságosan szomorkodni, s különösen nem szabad kétségbe- és tédenségbe esni. Isten nem tesz értelmetlen dolgokat, ezért, még ha rosszul is áll az emberiség szénája, az, hogy Jahve szól hozzá, olyan kegyelmi jel, és vigasztaló reménysugár, ami a teremtés kezdetétől fogva jelen van, és a bűn elkövetése után sem némult el, hanem azóta is kegyelmesen megakadályozza, hogy az ég teljesen besötétedjen felettünk (vö. Ter 3,23). Eszerint Isten dicsőségének bűnbeesésünk után is nyilvánvalóan döntő jelentősége van. A lutheri teológia úgy' tartja, hogy a kegyelemnek épp ilyen „szó-szerű ajándék” jellege van (vö. Ige), s nem annyira dologi természetű, mint a korabeli katolikus teológiában.43 Szerinte a kegyelem mélységbe hatoló nagy' erejű szó, amely saját természete szerint képes olyan erővel megszólítani minket, ami által a magát elhanyagolhatóan, sőt kétségbeejtően könnyűnek és súlytalanak tapasztaló embernek egyszerre súlya, bátorsága és ereje lehet talpra állni és cselekedni, akárcsak léte kezdetén.44 Szent János evangéliumának Logosz-himnuszában is azt olvashatjuk, hogy minden kegyelmet, ami által ellenállhatunk és gy'őztesnek bizonyulhatunk (vö. Ter 32,29), Igéjében adta nekünk az Isten (vö. Jn 1,17). Ennek megfelelően nem túlzás minden kegyelmet „Krisztus kegyelmének” is nevezni, hiszen a teremtés kezdetétől fogva Fiában, Jézus Krisztusban emel fel bennünket a megváltó és gondviselő Isten.45 Még a szeretet is csak Isten dicsősége által rendelkezik olyan FOHRER.G. (et. al.), Héber-arám-magyar bibliai szótár, Bécs 1993, 135. 43 Vö. HILBERATH, Kegyelemtan, in szerk. SCHNEIDER, A dogmatika kézikönyve 1, 27-28. 44 Azon a téren azonban eltér a protestáns vélemény a katolikustól, hogy a kegyelemmel együttműködő ember érdemei csak jelei a kegyelmi közösségnek Istennel, vagy Kisztus művével egyesült érdemekké nemesülnek, miáltal a megváltott ember belülről és aktívan lesz része Isten megváltó művének. Cf. Az evangélikus és a római katolikus egyház közös kiadványa: Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról, Budapest 2000, 19-21. és 37-39. pontok, 13. és 18. o. 45 „Kifejezetten és teljes értelemben kegyelemről akkor beszélünk, ha azon Krisztus kegyelmét értjük, azt az új életet, amit Krisztus megváltása tett lehetővé, aki megteremtette a szabad élet új feltételeit és kereteit. (...) De a kinyilatkoztatás és a természetes teremtett világ között nincs szakadék, mert a világ, a természetes létrend, alapvetően a kinyilatkoztatott természetfeletti létrendre irányul, s létezésünk eme alapvető tényét, ill. irányultságát a bűn sem szünteti meg.” FILA, Krisztus Kegyelme, {Dogmatikai előadások 5), Budapest 1991, 9.
