Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 163 lőtt nem ez az egyetlen hely, amelyre a nyugat klasszikus, eredetibűn-tana alapozódik (Vö. DS 222). Nos meglehet, hogy ez időnként valóban így van, de jelen esetben az ökumenikus teológiai tárgyalások is azt hagsúlyozzák, hogy az emberi természet, mint Isten Krisztusban teremtett műve tökéletes, és hogy a bűn súlyának felnagyítása helyett az igazi ellenségre — aminek „csak” eszköze (vö. „fullánkja” lKor 15,56) a bűn —, vagyis a halálra kellene jobban odafigyelnünk. Megfontolandó tény, hogy mint „végső ellenségünket” (vö. lKor 15,26) Krisztus is a halált győzte le tulajdon halálával.41 Talán ezért van az egész teológiának is egy mindig szem előtt tartandó, a halállal kalkuláló eszkatológiai szemlélete, de nincsen ugyanakkor culpológiai, vagyis a bűnhöz igazodó struktúrája. 7. Bibliai ontológia Az egyház keleten és nyugaton egyaránt és mindig is tudatában volt annak, hogy van bűn, a bűnnek komoly következményei vannak, és számolni kell vele; valamint, hogy a bűnnek nagy szerepe van abban, hogy Krisztusnak erőszakos módon kellet meghalnia, és így kellett üdvözítenie az emberiséget; hogy történeti létünkben a bűnnek „factum” értéke van. Abban is biztosak lehetünk azonban, hogy a bűnnel Isten is számolt, amikor megteremtette a világot, és elküldte abba a Fiát. Itt most megint meg kell állnunk egy kis kitérőre. A halál és a bűn, a személyében romlott Gonosszal a háttérben az üdvösségünket reálisan fenyegető valóság, ami a teremtésben, Istentől jónak teremtett súlyával életünkre tör. A Krisztus által legyőzött és megszelídített halál azonban már nem ellenség, hanem — az apostol szerint — még nyereség is lehet a számunkra (Fii 1,21). Hitünk szerint nem ugyanolyan, hanem egészen más súlya van az életnek, mint a halálnak. Jézus pedig éppen a sokak által kudarcnak vélt kereszthalálában tette egyértelművé az Isteni szeretetnek azt a valódi, bár nem feltétlenül kvantitatív, hanem sokkal inkább kvalitatív kategóriák alapján értelmezhető súlycsoportbeli különbözőségét, amihez képest a halál, az alvilág és a Sátán — s mindaz a rossz, ami egykor oly félelmetes és erős princípiumnak tűnhetett föl előttünk — mára megsemmisült. Izrael, amikor Isten nagyságáról elmélkedik és áldja az Urat az O dicsőségéért, a „kabód” kifejezést használja. Úgy gondolom, a bűn tartalmának megítélésében is rendkívül sokat jelenthet ennek a kifejezésnek a behatóbb vizsgálata. A „Kabód Jahve” = „Jahve dicsősége” kifejezés a héber nyelvben és gondolkodásban ugyanis pontosan arra utal, hogy Jahvénak még másoknak is létet és tartást 41 Amint a húsvéti tropár is hirdeti: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”
