Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 161 bői, akkor a környezet ellenségesen kezd viselkedni vele szemben, „tövist és bogáncsot terem” neki (vö. Ter 3,18). Lassan fölismeri tehát a törvényt, és vele együtt azt is, hogy aki figyelmen kívül hagyva azt esztelen módon él, annak súlyos következményekkel kell számolnia. A törvénynek ugyanis súlya van, malomkeréknyi, ami ha ráesik valakire, agyonzúzza, vagy ha valaki ráesik arra, összetöri magát. Az ember olyan világban él, ahol mindent könnyen elveszíthet, és bármikor áldozatul eshet. Ráadásul a versenyt, amit a világban ható erőkkel kell futnia, nem bírhatja erővel, végül biztosan legyőzi őt a világ. Találkozunk betegséggel és halállal, küzdünk ellene, igyekszünk minden veszélyt elhárítani, de végül azt látjuk, hogy alulmaradunk. A természet törvényeinek közepette az ember találkozik a világ és benne saját múlandósága tényével, a romlásnak, az elgyengülésnek, s a biztos veszteségnek a törvényével, ami sorjában a maga uralma alá hajt mindeneket. A keleti teológia nagy jelentőséget tulajdonít ennek a tapasztalatnak. Bár közvetlenül nem ezen az úton vezeti le, de az eredeti bűnre éppen úgy tekint, mint a halál „kozmikus uralmára” a teremtmények fölött.34 A testi ember érzékeli a halál kikerülhetetlen hatalmát, igyekszik mindent megtenni, hogy ne kerüljön összeütközésbe vele, de elkerülhetetlenségének tudata olyan kényszerpályán tartja, amin hibát hibára halmoz. A keletiek tehát az áteredő bűn helyett inkább az Adám bűne miatt mindenkire áteredő „halálban” látják azt a közös veszélyforrást, ami által, illetve amitől való félelmünkben mindnyájan vétkezünk.35 Ennek a fényében rendkívül nagy jelentősége van a Szentírásban olyan sokszor elhangzó figyelmeztetésnek: „Ne félj!” — amit Jézus kifejezetten kiegészít azzal, hogy „ Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek” (Lk 12,4) — azaz „ne féljetek” a haláltól! — De ha egyszer olyan félelmetes, akkor mit tehetünk? Ahhoz, hogy a halál uralmától megszabaduljunk, először is a halálnak ettől a félelmétől kell megszabadulnunk, mert „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti a%t” (Mk 8,35), aki viszont hisz az evangéliumban és a Fiúban, akit az Atya küldött, annak örök élete van (vö. Jn 6,40). 6. Egy vitatott mondat Itt tartom fontosnak fölidézni, hogy amikor a keleti atyák Szent Pál római levele 5. fejezete 12. versét olvassák, akkor más következtetésre jutnak, mint az Ágoston nyomdokain járó latinok. Érdemes ezt a problémát közelebbről is meg34 SIVADÓ, Dogmatörténeti éspatrisgtikus vonások John Meyendotff teológiájában, 93. 35 Uo.
