Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
160 Kruppa Tamás nikációt, s ezért olyan veszélyes a bűn az életre. A bűn a szeretetre teremtett szabadság működési hibája. Modern példával élve olyan hiba ez, amitől „lefagy”, azaz működésében elakad a számítógép és semmilyen más lehetőség nincs a hiba elhárítására, mint újraindítani a számítógépet.32 A bűn nyomában a dolgok összetartozása megsérül, elszigetelődnek az egymáshoz tartozó részek, mint amikor megszúrnak valakit és idegeket, ereket és inakat vágnak át testében, miáltal testrészei között megszűnik a tevékeny és egészséges együttműködés. Szekularizáción mi sokszor ehhez hasonló elszigetelődést értünk, de helyesen, legtöbbször elvilágosodásnak fordítjuk, mert a bűn lényege szerint, amikor az Istennek engedetlen ember a maga külön útjára tér, akkor tetteivel és életével, de ezzel együtt általában ajkával és szívével is megszűnik dicsőíteni Istent, és egyre jobban eltávolodva tőle a látszólag maga útját járó teremtett világot kezdi bálványozni helyette. Julien Green ortodox teológus ezért mondja, hogy szekularizáción nem feltétlenül istentagadást kell értenünk, de azt mindenképpen, hogy az ember megszűnt „homo adorans”, azaz Istent dicsőítő életet élni.33 Amikor nem vesszük komolyan, hogy létünk alapjával, mint olyannal, annak megfelelő kapcsolatban álljunk — tegyük hozzá: semmilyen más kapcsolat nem megfelelő —, akkor értelmeden, célt tévesztett életet élünk. Az ember nem élhet ugyanis értelmes életet, hogyha nem a valóság szüntelen tudatában és elismerésében él. Amit Jézus megfogalmaz, hogy az embernek szüntelenül kell imádkoznia (Lk 18,1), pontosan ezt jelend. Biztosan nem kizárólag verbális imát kell ezen érteni, de azt feltétlenül, hogy az embernek élete minden pillanatában, még pihenésében és szórakozásában is Istent dicsőítő módon kell léteznie. Isten tettei is mindig saját törvényeihez hűen, az isteni lényeggel tökéletes összhangban valósulnak meg az ő legbensőbb életében és a világ felé egyaránt, Jézus szerint erre adott válaszunkban mi sem elégedhetünk meg kevesebbel. A természetben is mindennap vizsgázni kell az élőlényeknek, ha valaki nem tudja, vagy nem tartja be a játékszabályokat, hamarosan áldozattá válik. A lelki életben ugyanez a helyzet. Ha megszűnünk virrasztani és imádkozni, azaz odafigyelni azokra a dolgokra, amelyeket egy pillanatig sem hagyhatunk felügyelet nélkül, könnyen áldozatul eshetünk az ordító oroszlánnak, aki körüljár, és lesi, kit nyeljen el (vö. lPét 5,8). A felnövekvő ember kezdi észrevenni, hogy a játékszabályokat be kell tartani, és hogy ezeket sok esetben nem ő találja ki, hanem már ki vannak találva, és a környezete is jórészt ehhez tartja magát. Amikor az ember súlyosan kilóg a sor32 Vö. „Ok nélkül gyűlöltek” Jn 15,25 és Zsolt 35,19. 33 GREEN, J., lmádás egy spekuláns korban. A tanulmány a SYNDESMOS 8. közgyűlésén hangzott el (Brookline, Mass, Hellenic College, 1971. július 20.) írásban először a St.\/ladimir’s Theological Quarterly közölte, 1972/1. 90.
