Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 159 ember feltétlenül rászorul a megváltásra.31 Újdonságként hat, hogy az egyház nem akarja többé gyanakodva szemlélni a gyermeknemzés aktusát, amit a házasságban megélve megszenteltnek, és Isten akaratával egybeesőnek tart. Továbbra is határozottan valljuk azonban, hogy a bűnnel és következményeivel fogantatásunk „kezdetétől” számolnunk kell. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy a megfogant és személyes bűnöktől még nyilvánvalóan mentes magzatot érdemeitől függetlenül is reálisan fenyegeti és megsemmisítheti az önző és mindenkivel kivétel nélkül ellenséges bűn és halál hatalma. A katolikus hit része továbbá, hogy a bűn által „megsebzett és kifosztott” ember, aki elvesztette az Istennel való áldásos közösségéből fakadó épség és halhatatlanság ajándékát, s a halál árnyékába került, hajlik a rosszra (értsd: hajlamos a rossz megoldásokra). De ezen sohasem azt értjük, hogy az ember a maga Istentől teremtett természetével ellentétben megszűnt volna az élet, méghozzá a boldog élet után vágyakozni, küzdeni és lelkesedni, valamint a maga javát akarni, hanem hogy mindezt sokszor szeretetlen, rövidlátó és igazságtalan módon teszi. 5. Bűn és bűnhődés Az egyház bűnről szóló tanítása nagyon sokrétű. Sok esetben nem tehetünk többet, mint hogy bemutatjuk mindazt, ami egy-egy kérdéssel kapcsolatban az egyház hit-örökségében szerepel. Különleges értelemben igaz ez a bűn titkára vonatkozólag. A bűn titka ugyanis nem olyan jellegű misztérium, mint Isten titkai, amelyek mögött minden megfejthetetlenségük ellenére alegteljesebb joggal feltételezhetjük az értelmet és az igazságot. A bűn titka sötét titok, aminek legföljebb a motivációját kutathatjuk fel, de hogy értelmét keressük, az alapvetően meddő és értelmetlen vállalkozás. Az ismert magyar jezsuita misszionárius-teológus Nemeshegyi Péter atya szavai — aki emlékezetem szerint 1988-ban „A rossz értelmetlensége” címmel tartott előadást a Budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián — máig feledhetetlenek számomra. Véleménye szerint a rosszban szükségszerűen van egy irracionális, egy értelmetlen elem, ami természetének vizsgálatát rendkívül megnehezíti, megértését pedig egyenesen lehetetlenné teszi. A bűnben ez az elem olyan tehertétel, amitől az emberi értelem teljesen megzavarodik, hiszen sebzett- ségében sokszor szinte eszelősen és kétségbeesetten keresi, hogy miért is történt valami olyan elkeserítően rosszul, ahogy történt, de emiatt az irracionális elem miatt erőfeszítése eleve kudarcra is van ítélve. Ezért nem viszi sohasem a bűn előbbre az életet, ezért rombol, ezért teszi tönkre az együttműködést s a kommu31 SATTLER, / SCHNEIDER, Terenttéslan, in szerk. SCHNEIDER, A Dogmatika kézikönyve 1, 237.
