Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
Kránitz Mihály 143 rejti a pozitívot, mely lehetővé teszi, hogy Krisztus megválthat minket. Ugyanígy az asszonytól született önmagában negatív megfogalmazás, mivel az alázatra utal, de mégis magában foglal egy pozitív elemet, mely által képesek leszünk elérni az is- tenfiúságot. Mi is ez a pozitív elem? Pál nem mondja meg, nem beszél erről. A törvénynek való alávetettség módozatait azonban Pál más leveleiben is kifejti. A születés módjára viszont nincs más páli szöveg. Ezért ennek alapján el kell ismernünk, hogy a Gál 4,4 — az alkalmazott forma alapján — nyitott azokra a kiegészítő állításokra, amelyekkel az ún. gyermekségevangéliumok rendelkeznek Isten Fia emberi születését illetően. Pál apostollal kapcsolatban tehát azt látjuk, hogy felhasználja az ősi hagyományokat, melyek az Isten Fiának emberi születését Dávid családjához kapcsolják, s ő így beteljesíti a prófétai jövendöléseket. Mária nevét nem ejti ki, ám a Gál 4,4 bennfoglalt módon elismeri, hogy egy asszony lett Isten saját Fiának az anyja. S bár ez a szöveg nem fejti ki a születés hagyományát, mégis nyitott marad a későbbi kiegészítések előtt, melyeket Máté és Lukács evangéliumukban említenek, s így a korábbi utalásokat kibővítik. Mária alakja Márk evangéliumában Szent Pált követően két tömör és titokzatos részt találunk Máriáról Márk evangéliumában. Az első Jézus testvéreivel kapcsolatos: „Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hivatták: Anyád és rokonaid kint vannak és keresnek. így válaszolt: Ki az én anyám és rokonom? Aztán végighordozta a tekintetét a körülötte levőkön, s csak ennyit mondott: Ezek az én anyám és rokonaim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem és anyám.”21 A másik hely Jézus testvéreit és nővéreit is említi és az Újszövetségben az időrendben leírt könyvek között első alkalommal nevezi meg Máriát (!): „Nem az ács ez, Mária fia?”22 Tudjuk, hogy Márk evangélista nem számol be Jézus gyermekségtörténetéről. Vajon nem ismeri ezeket, nem tud róluk? Ahogy Pál apostolnál is láttuk, nem könnyűi a „hallgatásokat” értelmezni. Az biztos, hogy Márk és a kezdeti egyház számára ezek a hagyományok nem alkották az akkori igehirdetés részét, azt az evangéliumot, amely Jézus Krisztus nyilvános működésével kezdődik.211 21 Mk 3,31-35. 22 Mk 6,3. 23 Vö. ApCsel 1,21-22; 10,37-43.
